Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)

Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk

T áborszemle Riba András László megfelelően csak állami gazdaságok és termelőszövetkezetek léteztek. A magántulajdonban levő földet a ház körüli kertekre redukálták. A nehéziparra koncentráló gazdaságirányítás szellemében 1978-ra rész­legesen elkészült az elbasani (A Párt Acélja nevű) acélkohászati kombinát, amely 12 ezer munkásával Albánia legnagyobb ipari üzeme lett. Ezt még a Szovjetunió, majd Kína segítségével kezdték építeni, de teljesen sohasem készült el. A társadalom szociológiai struktúrája 1979-re a munkásosztály növe­kedésével és a parasztság csökkenésével írható le. A hodzsai irányvonallal szemben lényegében nem alakulhatott ki politikai-társadalmi ellensúly. 1972-ben állították fel az Albán Tudományos Akadémiát, amelyhez az 1957-ben alapított Tiranai Egyetem kutatóintézeteit rendelték. Mivel Kína volt továbbra is Albánia fő szövetségese, ennek megfelelően Albániában több ezer kínai szakértő tevékenykedett, akik vízierőművek és vasművek építésében működtek közre. 1975-re azonban Kína nem tudta az addigi mér­tékben hitelezni Albániát, és a kölcsönök törlesztését kérte az albán veze­téstől, akik azonban nem tudtak és nem is akartak fizetni. Kína ezt követően először csökkentette, majd 1978-ra leállította a szállításokat. Az albán-kínai kapcsolatok leépülésének döntő oka mégis a politikai koncepciók megvál­tozásában keresendő. Albánia továbbra is sztálinista irányával haladt, míg 1976-ot, vagyis Mao Ce-tung halálát követően Kínában reformtendenciák érvényesültek. Az AMP 1976. novemberi VII. kongresszusán az albán veze­tés revizionistának minősítette Kínát, vezetését pedig kapitalista orientáció­val vádolta, különösen annak amerikai kapcsolatai okán. Az albán vezetés által hangoztatott önerőre támaszkodás elve valójában a retorikában érvényesült csak, egészen a Kínával történő szakításig. Mivel azonban az utolsó nagy szövetséges által nyújtott gazdasági természetű segít­ség megszűnt, elkerülhetetlenné vált egy aktívabb, a nemzetközi környezetre érzékenyebb gazdaságpolitika. Ehhez pedig nyitásra volt szükség, legalábbis a külpolitikában. Réti György 1975-1979 között Tiranában teljesített kül­szolgálatot, könyvében ismerteti, hogy az 1976-os alkotmány 28. cikkelye megtiltotta koncessziók nyújtását, közös gazdasági vagy pénzügyi vállalatok létesítését és hitelek elfogadását „burzsoá vagy revizionista országoktól”. A kialakult helyzetben ez meglehetősen nehezítette az együttműködést szinte a világ összes országával. A bekerítettségi pszichózis fokozásaként a ’70-es évek végén nagy bunkerépítési kampány kezdődött Albániában. Az elszige­telődés, a sokszor hangoztatott teljes izoláció gazdasági értelemben azonban 294

Next

/
Thumbnails
Contents