Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
Táborszemle Riba András László Olaszország megszállta Albániát, és perszonálunió révén III. Viktor Emánuel került a fiatal balkáni állam élére. Albánia területe nemcsak a második világháború fontos balkáni hadszíntere volt, az ország helyzetét a még fennálló kollaboráló hatalom és a születő kommunista rezsim képviselői közti polgárháborús viszonyok is tovább nehezítették. Ezt az időszakot tehát három részre oszthatjuk: az olasz berendezkedés éveire (1939-1941), a polgárháború kezdeteire (1941-1943) és a náci német megszállás elleni harc (1943-1944) periódusára. Ebben a zaklatott korszakban jönnek létre az első albán kommunista csoportok is, amelyek az albán kommunizmus történetét előlegezik meg. Paul Garde - francia szlavista nyelvész, irodalomprofesszor, Balkán-szakértő (többek között a Balkáni beszéd - szavakról és emberekről című referenciamű szerzője) - az ország múlt századi történetét esszenciális módon fogalmazza meg a Balkán című esszékötetében: „Albánia, amely úgy szabadította fel önmagát, hogy a jugoszlávok kivételével senkinek a segítségét nem vette igénybe, egy idő után szintén a tömbökön kívül maradt. Vezetője, Enver Hodzsa 1948-ban szakít Titóval, és Sztálinhoz kötődik, majd 1960-ban szakít a szovjetekkel is, és Kínához közeledik. Végül 1978-ban, a kínai-amerikai közeledést követően a kínaiakkal is szakít. Ugyanakkor Albánia a kezdetektől a kommunizmus igen szigorú válfaját választja: int- ranzigens marxista-leninista retorika, az egész gazdaság teljes államosítása, minden vallás tiltása, koncentrációs táborok, a határok teljes lezárása, az ország totális militarizálása. Albánia egyedül van az egész világgal szemben, amelyet vagy »imperialistának«, vagy »revizionistának« minősít.” A neves szerző munkássága nélkülözhetetlen a balkáni politikatörténet számára, mivel egyedülállóan vizsgálja a térség történelmét, földrajzát, a különböző etnikumok és vallási csoportok közti viszonyok alakulását és a mindezekben fontos szerepet betöltő tényezőket. Garde mellett meg kell említeni a brit Mark Mazower (A Balkán című kötet szerzője) munkásságát. Albániában tehát a második világháborúig a kapitalizmusnak csak marginális jelei mutatkoztak meg. A parlamentáris demokrácia nyers és múl- ékony próbálkozásnak bizonyult, lényegében felszámolódott a két háború közti időszakban. A második világháború következtében lehetségessé váló kommunista hatalomátvételnek köszönhetően aztán fél évszázadra még lehetősége is elveszett. A kommunista uralom előtti viszonyok örökségét az albán rendszerváltás (1991-1992) és az azt követő posztkommunista időszak értékeléséhez is messzemenően figyelembe kell vennünk. A kommunizmus 280
