Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Zsebők Csaba: A leghűségesebb csatlós
Táborszemle Zsebők Csaba Hruscsov Sztálint és személyi kultuszát erőteljesen bíráló beszéde az SZKP XX. kongresszusán egyértelműen erősítették Zsivkov pozícióit. 1956 áprilisában a BKP vezetőségi ülésén, Todor Zsivkovval az élen, elfogadták a szovjet pártkongresszus álláspontját, bírálva Valko Cservenkov korábbi vezetését. Cservenkov kénytelen volt felállni a miniszterelnöki székből, átadva a helyét Anton Jugovnak. Az 1950-es évek derekán alábbhagyott a politikai ellenfelek üldözése. Társadalmi szempontból fontosnak bizonyult, hogy az állami tisztviselők és az ipari munkások szociális helyzetét jelentősen javították. Zsivkov „április irányvonala” az állampárton belüli nagyobb demokrácia és kulturális enyhülés ígéretét hordozta, jóllehet Cservenkov pár évig még tudta őrizni részleges befolyását. Az értelmiség egy része rövid ideig a kommunista rendszer liberalizációjában is bízhatott, ám a lengyel és a magyar 56 kiváltotta félelmében Zsivkov a kemény kéz politikáját kezdte alkalmazni. 1962-ig a BKP különböző „frakciói” erőteljesen rivalizáltak egymással, így a pártfőtitkár kénytelen volt bizonyos tekintetben a kollektív vezetés részeként tevékenykedni. Jugov miniszterelnök, továbbá a még mindig nem igazán gyenge Cservenkov személyét és csoportját egyelőre figyelembe kellett venni. A zsivkovi Bulgária kialakulása A hatvanas évek elején a Szovjetunióban a desztalinizáció új hulláma következett, amit Todor Zsivkov kihasznált: 1962 novemberében a kormányfői poszt is az övé lett. Totálisan megszilárdította a hatalmát, hiszen immár a pártfőtitkári és a miniszterelnöki tisztséget is viselte. Még az sem rengette meg honi pozícióit, hogy az őt támogató Hruscsovot megbuktatták. Sőt, az őt követő Leonyid Brezsnyevvel kifejezetten jó viszonyt sikerül kialakítania bolgár pártvezérnek. Zsivkov és Brezsnyev közös nyilvános szereplései alatt már-már felülmúlhatatlan elvtársias harmónia uralkodott. Ami nem véletlen, hiszen még a baráti országok vezetői között is ritkán alakult ki ennyire szívélyes viszony. Ehhez a két politikus jórészt hasonló személyisége mellett Zsivkov alkalmazkodóképessége is szükségeltetett. Az különösen kedvező tulajdonságának tűnt, hogy rendkívül jó ütemérzékkel reagált a moszkvai hatalmi mozgásokra. 258
