Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Zsebők Csaba: A leghűségesebb csatlós
_ Táborszemle Zsebők Csaba Tömény sztálinizmus 1950 elején meghalt Kolarov, így Cservenkov először a kormányfői posztot szerezte meg, majd az év végén pártfőtitkári tisztséget. Dimitrov sógora az ország leghatalmasabb emberévé vált, ugyanakkor a szovjetek feltétlen kiszolgálójává is. Személyét azonban már egyáltalán nem övezte olyan tisztelet, mint Dimitrovét. Igaz, az ’50-es évek elején állami ünnepségen az új vezető úgy díszítette fel az egykori cári palotát, hogy a fő helyen Lenin és Sztálin arcképe tündökölt, alattuk Dimitrové s közvetlenül mellettük a sajátja. Ám Cservenkovnak csupán pár év jutott a dicsőségből. A két világháború között a Szovjetunióban hosszú ideig élt Cservenkov Bulgáriában totális sztálinista berendezkedést valósított meg. Több ezer vélt valós és vélt politikai ellenfelet vetettek munkakollégiumnak nevezett zárt táborokba. A bolgár pravoszláv egyházra számos csapást mértek, a kis közösségeknek számító katolikus és protestáns egyházak működését ellehetetlenítették. A kommunista vezetés nyomása miatt 1951-ig hozzávetőlegesen 150 ezer török hagyta el Bulgáriát. A háború után egyébként körülbelül 650 ezer török élt Bulgária északkeleti és délkeleti vidékein. A két világháború között is a mezőgazdaság és a könnyűipar által dominált, összességében meglehetősen fejletlen Bulgária ezekben az években kezdett a nehézipar erőltetett fejlesztésébe. Az ipart és a kereskedelmet már 1947-re államosították. A politikai vezetés a központosított tervgazdálkodás mellett tette le a garast. A vas- és acélgyártás nagy lendületet kapott a Szovjetunióval együttműködve. Szófia központjában ekkoriban húzták fel a szovjet mintára megtervezett monumentális épületeket, amelyek a párt- és állami vezetés székhelyét jelentették. A török időkből fennmaradt dzsámikkal és keresztény templomokkal egészen különös összképet alkottak. A Banya Basi-dzsámi és a közeli nagy Lenin-szobor együtt a bolgár történelem sajátos szimbóluma lett. A városokban jellemzően nagyszabású építkezések folytak, hiszen falusi tömegek költöztek az iparosításnak kitett központi településekre. Szófia, Plovdiv, Rusze és a többi nagyobb város roppant kiterjedésű lakótelepei ekkor kezdtek kinőni a földből. Értelemszerűen az egyre nagyobb számú városi lakos a korábbiakhoz képest többféle szolgáltatáshoz jutott hozzá, ám mindezek a folyamatok az egészségtelen szerkezetű gazdaság kialakulásához vezettek. 256
