Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Zsebők Csaba: A leghűségesebb csatlós
Táborszemle Zsebők Csaba illetve polgári formációt. Ezen erők többségének a bevonásával alakult meg augusztusban a Demokraticsen Szgovor (Demokratikus Egyetértés). 1923 szeptemberében kommunista felkelés tört ki Bulgáriában, amit viszonylag könnyen elfojtottak a kormánycsapatok. A kommunisták vezéregyénisége, Georgi Dimitrov elmenekült az országból, majd hamarosan a Kommunista Internacionáléban futott be szédítő karriert. Természetesen Sztálin hű embereként. A szélsőbaloldali felkelést követő leszámolások nyomán, az ostromállapot felfüggesztése után szinte egyből, novemberben nemzetgyűlési választásokat tartottak. A Demokraticsen Szgovor szövetséget kötött a szociáldemokratákkal, s hivatalosan mintegy 59 százalékát szerezte meg a szavazatoknak. A választási rendszer miatt a Szgovor 201 mandátumot kapott - benne szövetségesük 29 helyével-a 247 tagú parlamentben. A következő években viszont a kormányerőt, a Demokratikus Egyetértést egyre inkább súlyos belső megosztottság jellemezte, a belpolitikai bizonytalanság pedig Cankov miniszterelnök tekintélyét jelentősen csorbította. Immár Borisz cár is elégedetlen volt a miniszterelnökkel. Mindezt kihasználták Cankov pártbeli vetélytársai, akik a kormányfő- váltást sürgettek. Céljukat 1926 elején el is érték: az uralkodó a Szgovor demokrata párti csoportjában politizáló Andrej Ljapcsevet bízta meg kormányalakítással. A kormánypolitika egyértelműen megváltozott, s talán a legnyugodtabb esztendők következtek a két világháború közötti Bulgáriában. A Demokratikus Egyetértés második kabinetje első éveiben sikeres gazdaságpolitikát folytatott. Ezek lényegi elemeinek a nemzetközi beruházások becsábítása, a hazai ipar védelme és az ésszerű külföldi hitelfelvétel bizonyult. A Ljapcsev-kabinet hamar amnesztiát hirdetett, így számos politikai fogoly kiszabadult. A politikai viszonyok normalizálódása közepette a kommunista erők megalapíthatták a legális Bolgár Munkáspártot. Az országban újra működhettek a szakszervezetek is; a cenzúra lényegesen enyhült. Az 1927-ben tartott nemzetgyűlési választásokon a kormánypárt mégis csupán a szavaztok 44 százalékát szerezte meg, igaz, a premizálási rendszer miatt a parlamenti mandátumok 60 százalékát szerezték meg Ljapcsevék. Andrej Ljapcsev konszolidációs politikája egyébként több tekintetben Bethlen Istvánéhoz hasonlítható, jelentőségük, rátermettségük pedig már - a szocializmus évtizedeitől eltérően - nem igazán vitatható. Érdekes módon a származásukban is fellehető hasonlóság: Bethlen erdélyi magyarnak, Ljapcsev macedo-bolgárnak született. 248
