Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia a nagyromán projekt mintha megfeneklett volna. A regionális-társadalmi ho- mogenizálás sikerét kétségessé teszik az olyan lázadó erdélyi román értelmiségiek, mint Sabin Gherman, az Erdély közigazgatási autonómiáját zászlajára tűző Pro Transsilvania Alapítvány elnöke, aki nagy vihart kavart elhíresült, provokatív pamfletjével (Torkig vagyok Romániával, Erdélyemet akarom). „Néhány ember megvalósította a 918-as Egyesítést - írja Sabin Gherman. - Mások svájci típusú, Magyarországgal, Csehországgal és Ausztriával való konföderációban reménykedtek. Megint mások, mint Slavici, azt mondták, hogy Erdély egyesülése Romániával disznóság, és börtönbe kerültek. Most látni, mi lett belőle. A komolyságot, eleganciát és fegyelmet, amelyek Erdély jellemzői, elárasztotta a ’miticaság’, az ordináré balkániság, a tökmag-civili- záció. Romániának esély volt az Erdéllyel való egyesülés, hogy megtanuljon valamit annak szervezettségéből, értékrendszeréből. Nem így történt: Románia elnyelte Erdélyt - éppen ezért a nagy sugárutakon három méterenként elcsúszol a flegmákon. Nem én mondom, hanem az, aki egyenlő az Úrral, Cioran. „.. .Túl hamar tértek át a furculitionról a ’román zászlóaljak, törjetek át a Kárpátokon túlra’. Meglehet, ezért is van az, hogy Erdély legvitézebb ’védelmezői’ a Kárpátokon túl születtek. Lehet ezért is ér véget Európa valahol Brassó mellett. Ott ér véget Erdély is. Mivel a nyelvet és a rossz utakat leszámítva nincs semmi, ami közös volna.” Gherman pamfletje várható módon óriási vihart kavart. A reakciókból kiderült, hogy nincs egyedül a véleményével. Egyetemi körökben létezik egy igen erős liberális áramlat, amelynek képviselői úgy gondolják, hogy az erdélyi régió gazdasági fellendülését egyedül Erdély közigazgatási autonómiája, akár területi függetlensége szavatolhatja. Az értelmiségiek véleményét osztják azok a román üzletemberek is, akiket megnyomorított Bukarest pénzügyi politikája. Az autonomista törekvések, amelyek rendszerint válsághelyzetben erősödnek fel, egyre több erdélyi román értelmiségiben találnak támogatásra, akik elégedetlenek a Bukarest-központú, centralista mentalitással.. Az erdélyi vállalkozók ráébredtek arra, hogy mennyire hátrányos helyzetbe hozzák őket a bukaresti kormányok, amelyek képtelenek megteremteni a gazdaság fellendüléséhez szükséges törvényes keretet. Az egyre inkább kilátástalan jövőjű fiataloknak pedig elegük van a balkáni korrupcióból és maffiából. Olyan románokról van szó, akik megelégelték a sorsuk iránt különben közömbös Bukarestet. Elsősorban az ifjúság körében erősödik egyre inkább a térség függetlenségének a gondolata. A parázs vitában olyan vélemények is voltak, miszerint nincs messze az az idő, amikor Bukarest csak Havasalföld 241
