Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia 1971 után Az 1971-es fordulat a kommunizmus lényegét érintő változásokat hozott Romániában. A történelmi előzmények ismeretében ma már világos, hogy az 1945-ös kommunista fordulat nem hozott lényegi változást, hiszen - ha olykor a háttérben is - töretlenül folytatódott a nagyromán projekt. Ha kellett, a marxista máz alatt. Ha kellett, lenini elveket idézve. Ha kellett, internacionalista szólamokkal. Vaida-Voievodnak végül is igaza lett: a marxizmus nem fertőzte meg a román tömegeket. A román értelmiséget még kevésbé. A román rezsim aligha volt nevezhető marxistának. Igazából kommunista is csak annyira volt, amennyire és ameddig az föltétlenül muszáj volt. Inkább tekinthető sztálinista diktatúrának. Meg valami másnak... A visszafogottan nacionalista Gheorghe Gheorghiu-Dej, majd az agresszíven soviniszta Ceauşescu nem fordult szembe a román hagyományokkal és közérzülettel. Miért is tették volna? Inkább folytatták a hatalmukat legitimáló nagyromán projektet, csak éppen más ideológiai mezbe bújtatva. Kísértetiesen hasonló módon, a román fasiszta Vasgárda egyik indulója 1945 után azt harsogta: a „Gárda megy tovább a kommunista pártban”. És úgy is Ion. Amiképpen a román vasgárdisták menedéket találtak a román kommunista pártban, azonképpen talált ideológiai menedéket a nagyromán projekt a marxista-leninista frazeológiában. Grozával a nagyromán projekt sikert ért el, megszerezte egész Erdélyt, ugyanakkor ideológiai felmentést adott a kommunista berendezkedésnek. A kommunista rezsim Erdély megszerzésével megszerezte a nagyromán projekt áldását. A román nacionalizmus a rendszert legitimáló tényezővé vált, ezzel biztosította saját ideológiai túlélését. Míg Rákosi élen járt a sztálinizmus iránti hűségben, „Románia viszont az internacionalizmust és a nacionalizmust úgy ’egyeztette’, ahogyan az megfelelt az ’egységes nemzeti állam’ koncepciójának, amiről ekkor sem mondtak le, csak nem hangoztatták” - állapította meg a történész Egyed Ákos. A román közérzület szerint Gheorghiu-Dej, majd különösen Ceauşescu történelmi küldetést teljesített: a románság erősen megkésett, ezért nagyon frusztráló társadalmi-nemzeti integrációját, homogenizálását, „elromá- nosítását”. Egy valós román társadalmi igényt, egy történelmi küldetést: az egységes és homogén román nemzet megteremtését. Alapvetően egy olyan, minden ideológiát felülíró és a saját szolgálatába állító nagyromán projektet 237
