Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia az állami középiskolák összes épületét átvette a román tanügy. Az 1945. március 22-ei földreform alapján a magyarságtól több mint százezer hold földet vettek el, ennek 75 százalékát román igénylők kapták meg, a román birtokosokat azonban mentesítették a kisajátítás alól. Márton Áron felrója, mint a magyarságot súlyosan érintő sérelmeket, a CASBI-törvényt, valamint az 1945. augusztus 13-ai rendeletet, amely szerint elvesztették állampolgárságukat mindazok, akik 1940. augusztus 30-án állampolgárok voltak, és önként távoztak Erdélyből. Hasonlóan hátrányosan érintette a magyarokat az 1945. augusztus 14-én megjelent törvény, amely előírta, hogy mindazok, akik ingatlanjukat 1940. augusztus 30-a és 1940. október 25-e között eladták, magyarán az Észak-Erdélyből távozó románok, ingatlanjaikat az eredeti névértéken vásárolhatták vissza, tekintet nélkül az időközben bekövetkezett nagymértékű pénzromlásra. Ugyanakkor a (kommunista) Pătrăşcanu igaz- ságügy-miniszer 104.115/1945 .X.10. rendelete megtiltotta a bíróságoknak, hogy az Észak-Erdélyből 1944 őszén elmenekült, majd visszatért lakosok (értelemszerűen magyarok) birtok-visszaigénylési ügyeivel foglalkozzanak. Márton Áron felrója, hogy tömegesen leváltják a magyar tisztviselőket, a kormány nem fékezi meg a magyarellenes izgatásokat. A püspök Groza szemére veti, hogy 1945. május 13-án Kolozsvárt beszédében állást foglalt a magyar-román vámunió mellett, majd néhány napra rá a bukaresti kormány betiltotta a Románia és Magyarország közötti személyforgalmat, és bevezette az útlevél kény szert. Márton Áron súlyos szavakat ír Grozának: „Az általános gyűlölködés közepette megértő hangon csak Nagyméltóságod szólott. Ennek tulajdonítható, hogy a magyarság a Nagyméltóságod elnöksége alatt 1945. március 6-án alakult kormányt rokonszenvvel fogadta, abban a feltevésben élve, hogy ez a kormány őszintén értelmezi az állampolgárok egyenjogúságát, és végre meg fogja valósítani. A magyarságnak ehhez fűzött reménye, sajnos, nem ment teljesedésbe.” A felsorolt sérelmek „természetesen nem voltak és nem is lehettek alkalmasak arra, hogy a magyarság bizalmát a román kormányzat iránt erősítsék. Ellenkezőleg: siettették és a magyarság minden rétegét átható meggyőződéssé érlelték annak felismerését, hogy a magyarság nem lehet bizalommal egyik román kormányzat iránt sem - bármilyen demokratikus elveket hangoztat is az” - írja Márton Áron, és végül kimondja a szentenciát: „A magyarság nem áldozhatja fel magát a nagyromán eszme oltárán.” Pedig éppenséggel ez történt. 217
