Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia a Nemzeti Demokratikus Egységfront kormánya névvel. Groza azonnal táviratban kérte a szovjet kormányt, hogy engedélyezze a román közigazgatás visszaállítását Észak-Erdélyben. Sztálin március 8-ai táviratában ezt engedélyezte. Nyilvánvaló zsarolással kényszerítette Romániát arra, hogy szovjetbarát, baloldali kormányt fogadjon el, ezzel utat nyitva Moszkva térhódításának, a kommunista rezsim bevezetésének. Sztálin ugyanakkor a román kommunistákkal egyetemben azzal is tisztában volt, hogy az antikommunis- ta és oroszellenes, a nagyromán projekt bűvöletében élő román társadalommal csak úgy tudják elfogadtatni a kommunista párt vezetőinek hatalmát, ha igazolásul felmutathatják, hogy ők szerezték vissza a románságnak egész Erdélyt. Hogy ők, a kommunisták viszik tovább a nagyromán tervet. Ezzel véget ért az ígéretes észak-erdélyi „autonómia”, Bukarestben diadalmaskodott a kommunizmus, de egyben - a vállalt áldozat árán - a nagyromán terv is: egész Erdély román fennhatóság alá került. Józan reálpolitikai döntés volt: az ideológia elmúlik, a megszerzett terület marad! Végül is ki volt ez a magyarok által, bizalmuk jeleként magyarul, Gróza Péterként emlegetett Petru Groza? Egy magyarul kiválóan beszélő, Aranytól gyakran idéző, magyar színésznőbe szerelmes, Pesten tanult jogász, akit nem annyira kommunista meggyőződése, mint inkább náciellenessége vezette a baloldalhoz és az egyébként nem túlságosan jelentős politikai súlyú Ekésfront élére. Olyan, Visinszkij és Mihály király által is elfogadott, „szalonképes” kommunista, akinek a személye megfelelő garancia volt arra nézve, hogy a román adminisztrációt újra rászabadítsák Észak-Erdélyre, ugyanakkor személyisége és műveltsége folytán képes volt az erdélyi magyarokban is rokonszenvet ébreszteni, és elaltatni a gyanakvást. „Groza alkalmasnak látszott arra, hogy eloszlassa a félelmeket. Emlékszem, egyszer Sepsiszent- györgyön beszédet mondott, magyarul, és akkor ott egy Sylvester nevű katolikus plébános is felszólalt, mondván. ’Éljen Gróza Péter, de addig éljen, ameddig a magyarok szabadságát biztosítja!’ Ezzel jelezte, hogy mi Grozá- hoz a magyar megmaradás reményét fűztük.” - mondta Beke György. Ezzel a rokonszenv-támogatással és személyes jelenlétével Groza elérte, hogy az erdélyi magyar értelmiségi elitet maga mögé felsorakoztató Magyar Népi Szövetség „százas intézőbizottsága” kiadott egy nyilatkozatot, amelyben azt ugyan nem mondta ki, amit Groza követelt, hogy a magyarság Romániához szeretne tartozni, de kompromisszumként kijelentette, hogy a kisebbségi kérdést nem a határok változtatása oldhatja meg, és az erdélyi magyarság nevében a határok végső megállapítását a nagyhatalmakra bízta. Ezzel persze 213
