Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Domonkos László: A stréber fantomállam
A stréber fantomállam NDK „szocialista” Németország tervéről és létrehozásáról, a hitleri átverést és megcsalatást igazán megbosszulandó.) A szovjet külpolitikának a háború utáni Európa politikusait ismerve volt annyi realitásérzéke, hogy belássa: nem egyszerű dolog a semmiből egy teljesen új, sohasem volt „pótállamot” kreálni egy ősi, hagyományos, nemzeti alapon álló országegység megbontásával, abból mintegy kiszakítva az általuk megszállt, tekintélyes nagyságú és lakosságú részt - még akkor sem, ha a megszállás ténye, a militáris viszonyok, katonai erejük és óriási politikai súlyuk erre még alkalmassá is tenné őket. (Mennyivel kényelmesebb, ráadásul kifizetődőbb az egészet uralmuk alá hajtani.) így egyelőre csak szovjetizálni akartak - miként Ö. Kovács József megállapítja, az NDK történelme két pólus, a szovjetizálás és a német tradíciók közé ágyazódott be. A földreform (1945. szeptember) és az államosítás (1946. július) mellett létrehozzák az ún. „demokratikus” tömegszervezeteket, a jellegzetesen kommunista kirakat-tömörüléseket - és a szociáldemokrata párt már 1946 áprilisában egyesül a kommunistákkal, és Német(országi) Szocialista Egységpárt (Sozialistische Einheitspartei Deutschland - SED) névvel létrejön az állampárt. Igaz, még ebben az évben, október 20-án a komoly baloldali hagyományokkal rendelkező Berlinben megtartott önkormányzati választásokon a kommunisták súlyos vereséget szenvednek (alig húsz százalékot érnek el), és ez a tény - miként Bottoni fogalmaz - „meggyőzte a szovjeteket a zóna felett gyakorolt ideológiai ellenőrzés szigorításáról”. A feladat nem volt könnyű: a sztálini Szovjetunió enyhén szólva negatív - mélyen gyűlölt, a sokszorosan megalázott legyőzőitek minden fogcsikorgató nekikeseredését koncentráló - megí177 Falon át mutatott gyerekek