Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Domonkos László: A stréber fantomállam
A stréber fantomállam NDK ebben a kettősségben gyökerezik egyszersmind a németségnek a tragikus vonása [...] a teljesség mindig tovasiklik előle, és a merő ellentétekben marad fogva: nem az összhang, hanem az aránytalanság jellemzi. S ez a tragikus aránytalanság jellemének számtalan változatában tér vissza [...] az aprólékosság szellemében éppúgy, mint másfelől az egyetemes szintézis képességében. Mindkettő a végtelenség eszméjének kisugárzása.” Ez nyilvánul meg „a németségnek egyfelől a misztikára, másfelől pedig az absztrakcióra való hajlamában is, és ebben szintén a végtelenségnek kettős formája jelentkezik”. A végkövetkeztés szerint: mindezek miatt mértéktelen a német jellem, „mértéktelen a munkában és vállalkozásaiban, az újításban és az alkalmazkodásban, erőinek használatában és a találékonyságban, a siker élvezetében és a csüggedés sötéten látásában, az álmodozásban és a protestálásban. [...] Ez a mértéktelenség [...] történetének folyamán különböző formában mindig újra kiütközik.” És az imént vázolt analízis gondolatmenetének mintegy megkoronázása a tömörségében zseniális alapjelleg-meghatározás - eszerint (Dürert és Hölderlint segítségül híva) „a germán lélek, a változás ’ördögétől’ megszállva és a végtelenség halálos ’szédületével’ a szívében [...] halad a századok során” - így lesz a német: vándor. (A magyar - hasonló bravúros elemzéssorozat eredményként - a bujdosó, az angol a telepes, a görög a kifejező és így tovább.) A német pedig formát keres vándorútján - és máris a közvetlen históriai meghatározottságnál tartunk. Ha egy pillanatra visszatekintünk a német történelemben a Hamvas által emlegetett Nagy Frigyes korára (1740-1786), azt látjuk, hogy ekkoriban tart igényt Poroszország Sziléziára, amit nemsokára sikerül is elporoszosí- tani - ugyanakkor alapvető és nagy formátumú változások következnek a német életben: a közigazgatás egyszerűsödik, a közalkalmazottaktól „olyan pedáns munkát követel a király, mintha a gyakorlótéren forgatnának fegyvert. Frigyesnek örökké rajtuk a szeme. [...] így alakul ki a sokat dicsért és sokat gáncsolt porosz bürokrácia.” Ekkoriban nyeri el későbbi formájának meghatározó alapjait a német militarizmus: győzelmek győzelmek után, végül - mily ismerős a XX. századból - a Prága mellett 1757 tavaszán elszenvedett vereség után „a porosz hadsereg nem akarja elhinni, hogy megverték”. Általában: azzal, hogy „az idők beteljesedtek”, „Nagy Frigyes meghallotta a kor szavát” - felismerve, hogy birodalmának korábbi állapota tarthatatlanná vált, s új államformát, életvitelt és -szemléletet ajándékozott Németországnak, egyben a későbbi, máig többé-kevésbé konstans jellemzőkkel rendelkező német nemzeti karakter, habitus és jellem alapjait - ha nem is vetette meg, 175
