Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia közel két évtizedig, s még ma sem ért véget. Találtunk neki nevet is: délszláv háború(k). (A koszovói albánok is délszlávok?) Újabb paraván elfed-eltakar mindent. Nem kell megmondani, ki volt az agresszor és ki az áldozat, elvégre a Balkánon vagyunk, s ott minden megtörténhet. Akár történhetett volna fordítva is. Ha ma a töredezett-repedezett térképre nézünk, hét országot találunk Jugoszlávia helyén. Hét lett, egyből. Ebből mindössze kettőnek a sorsa nevezhető rendezettnek. Szlovénia és Horvátország tagja a NATO-nak és az EU-nak. És a többi? Vannak, valahogy léteznek. Még gyűjtőnevük is van: Nyugat-Balkán. Hazánknál kétszer nagyobb terület, ahol szinte ugyanazt a nyelvet beszélik, kivéve Koszovói. Bosznia-Hercegovina zsugorítva őrzi a délszláv múltat, muzulmán bosnyákok, pravoszláv szerbek, katolikus hor- vátok együtt. Együtt? Igen, az egymástól való félelemben, a nyomorban, a kilátástalanságban. Élnek a mának, esetleg a holnapnak, holnapután nincs. Montenegróban félmillió ember „alapított” független, önálló országot, olyan is. Ugyanekkora területen lett független Koszovó kétmilliós lakossággal. A kicsik között a legnagyobb Szerbia, a maga Jugoszláviát „vezető” múltjával, különös, abszurd vezetőivel, nagyra törő álmaival, másnapos józanodásai- val, megfelelési-alkalmazkodási trükkjeivel. Van külön Macedónia is, még az ország neve is vitatott, léte meg a lebegés. Ezeket az államokat öleli körbe Albánia, Görögország, Bulgária és Románia. Közülük mindegyik hízna még egy kicsit. Egy kicsit? Nem, amennyit csak lehet. Ok rajta vannak a térképen. Sőt Albánia kivételével már uniósok is. Oda törekszik Belgrád. London ki, Belgrád be! Szép perspektíva Európában. Nincs is azon mit csodálkozni, hogy egyre többen mondják a térségben és azon kívül, hogy ennél még Jugoszlávia is jobb volt. Az ország rajta volt a térképen, lakosai érezhették valakinek magukat. És hogy mi magyarok se maradjunk ki a „jóból”, kérdezzük már meg megfeleződött délvidéki véreinktől, hol (volt) jobb magyarnak lenni, Jugoszláviában vagy Szerbiában... 165
