Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György jegyében zajlott, de az lehetetlen volt, hogy albán fiatalember ne albán nőt vegyen feleségül. A párt ezen évek alatt természetesen küzd az általa minden nemzeti kifejezést nacionalizmussal meghatározó mozgalmak ellen, mint ahogy „üldözi” a dogmatikusokat, és örökösen harcol a bürokrácia ellen, ami a Balkánon egy speciális társadalmi erő. (Egy vasúti hordár is olyan egyenruhát hord, mint egy tábornok, Belgrádban a katonatiszteknek nők adják át a helyüket a villamoson vagy az autóbuszon, s egy horvát mondás szerint: „ha egy papírra száz pecsét kell, s neked csak 99 van, még nem vagy sehol”.) Ahomogenizációs kísérletek ellenére lassan-lassan a tagköztársaságok is újra kezdték keresni a gyökereiket ahelyett, hogy „jugósodtak” volna a szabadabb és egzisztenciálisan is kedvezőbb légkörben. A legmesszebb, az óvatos szlovének mellett, a horvátok jutnak, a zágrábi értelmiség és a diákság, vegyes társadalmi támogatottság mellett, a liberális Praxis Körhöz és a nemzeti Matica Hrvatskához köthető Horvát Tavasz (1971) mozgalmával. Bár a mozgalom alapvetően (anya)nyelvi jelleggel kezdődik a horvát nyelv védelmében 1968 tavaszán, de egy év múlva már látszik Párizs és Prága hatása, valamint az, hogy a több száz ezer horvát vendégmunkás miatt a horvátság aránya (és súlya) a föderáción belül 21%-ról 17-18%-ra csökken. Mindenre jó receptnek tűnik első látásra az önigazgatás továbbfejlesztése, ami azt eredményezi, hogy az egyetemista tüntetések már kiterjednek Ljubljanára, Zágrábra és Belgrádra is. A követelések lényege az volt, hogy a föderáció helyett kapjanak nagyobb hatáskört a köztársaságok, s az alkotmánytörvények ezt tegyék lehetővé. Megindult egy harc, amely a szövetségi etatizmus helyett inkább a policentrikus etatizmust tűzte a zászlajára. Természetesen és örökösen a bevételek elosztásáról szólt minden, amelyből a legtöbb devizabevételt hozó Horvátország jobban akart részesülni. Szóba került az is, hogy a testvériség-egység jelszavával hogyan lehetséges az, hogy a tábornoki kar 90%-a szerb, a tiszti kar 70%-a szerb, a jelentős és meghatározó külképviseleteket kizárólag szerb nagykövetek vezetik. A Horvát Tavasz mozgalom vezérkara a pártból nőtt ki, hozzájuk csatlakoztak az egyetemi oktatók és a diákok, az önigazgatási szocializmus vezető szerveiből kiszorult munkások viszont nem vagy csak alig, s a horvát vidék (parasztság) is néma maradt. A megmozdulások kizárólag a fővárosra, Zágrábra koncentrálódtak. A négy elemit és szakiskolát végzett Tito keményen leveri a „professzorok forradalmát”. (Maga nevezi így a horvátok megmozdulását.) Amikor a rendőrség kevésnek tűnik, gondolkodás nélkül beveti 140
