Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
T áborszemle Juhász György állni, nem fogadja, s egyik beszédében még arra is kitér, hogy moszkvai utazásait is Románián át bonyolítja le oda-vissza, mert a Rákosi vezette Magyarországon még vonattal sem hajlandó átutazni. Hruscsov hiába kapacitálja Budapestet, hogy nézzen szembe a tényekkel, amit már ő is megtett, és rendezze párt- és államközi kapcsolatait déli szomszédjával, süket fülekre talál. A két ország 1949-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatait Nagy Imre állítja helyre 1953-ban, de csak követi szinten, nagyköveti szintre a forradalom kitörése előtt egy hónappal emelik. Hruscsov 1956 nyarán „kivonja a forgalomból” Rákosi Mátyást, aki a hivatalos indoklás szerint gyógykezelésre távozik a Szovjetunióba. Helyére, Gerő Ernőt ülteti a szovjet pártfőtitkár, meghozván sok rossz döntése közül az egyik legrosszabbikat. Gerő egy kiadós krími üdüléssel kezdi tevékenységét, ahol Hruscsov „véletlen találkozásként” összehozza a szintén a Krímben tartózkodó jugoszláv elnökkel. A napbarnított, magabiztos Tito elfogadja a faarcú, sápadt Gerőt mea culpázóként. Belgrádi megalázkodó utazását a nyaralás utáni időkre tervezik. Hosszú huzavona után 1956. október 16-án érkezik meg Belgrád- ba a Gerő Ernő vezette bocsánatkérő magyar párt- és állami küldöttség kü- lönvonata. A delegáció tagjai: Hegedűs András miniszterelnök, Kádár János, Apró Antal, Kovács István. Belgrádban csatlakozik hozzájuk Münnich Ferenc, aki 56 júliusa óta Magyarország nagykövete volt a jugoszláv fővárosban. Ok jelentették az akkori magyar vezetés első vonalát. A hatfős jugoszláv delegációt Alekszandar Rankovics miniszterelnök vezette. Tito elnök csak fogadta a „vendégeket” (értsd: leereszkedett). Meghallgatta Gerő laposan szánalmas, frázisokkal teletűzdelt beszédét, adott egy ebédet a Beli Dvorban (Királyi rezidencia) a delegáció „tiszteletére”, majd szivarozva útjára bocsátotta a vert magyar kommunistákat. A jugoszláv elvtársak ezután derekasan megutaztatták a magyar küldöttséget, s a jugoszláv önigazgatási különutas szocializmus eredményeivel büszkélkedtek napokig. A fővárosból a tengerpartra „zakatoltak” Gerőék, ahonnan Bledbe mentek. (Itt a Vila Rosa kastélyban verte át Tito Dimitrovot.) Innen a delegáció útja a legfejlettebb tagköztársaság, Szlovénia patinás fővárosába, Ljubljanába vezetett. Majd következett Szlavónia. Eszékre (Osijek) 1956. október 22-én reggel érkeztek. Az utolsó nap tárgyalásai egy horvátországi magyar faluban levő vadászkastélyban zajlottak. Röviddel éjfél előtt indult a különvonat Budapest felé, így nagy valószínűséggel a forradalom kitörésének napján rövid ideig még jugoszláv (horvát) területen tartózkodtak a Moszkva érdekeit mindenkor szem előtt tartó magyar vezetők. A vonat csatlakozó „potyauta130
