Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Jugoszlávia A kétszer volt ország Érdemes megemlíteni, hogy az események után pár évvel a még testvéri Moszkvába látogató, jogász végzettségű Milovan Gyilasz, akkor már vezető jugoszláv szövetségi pártfunkcionárius, tételesen sorolja föl szövetségesének, a mindenható Sztálinnak hadserege kilengéseit (garázda viselkedés, lopások, erőszak stb.). Sztálin dühében ordítva utasítja rendre vendégét, akit már többé soha nem küldenek Belgrádból Moszkvába. Persze a „hivatalos” belgrádi statisztika mélyen hallgatott és ma is alig szól a csetnikekkel jócskán kibővült partizánok által meggyilkolt 25 000-30000 délvidéki magyarról s közel ennyi magát osztrák területen (Bleiburg) magadó és kivégzett hor- vátról és 15000 szlovénról. Anton Bebler ljubljanai professzor 200000 főre teszi a különböző partizán-bevonulások és vérengzések áldozatainak számát. A balkáni Napóleon (a Nyugaton legismertebb magyar író, Márai Sándor nevezte így Titót) mérhetetlen hatalmi vágyánál csak területi ambíciói (Trieszt, Klagenfurt, Pécs, Baja, Mohács, Thessaloniki stb.) voltak elképesztőbbek. Triesztből, de csak a városból, Sztálin személyes utasítására vonulnak ki a jugoszláv partizánok, s a (kül)területi mini válság csak 1954 végén (Londoni Memorandum) oldódik meg. Egyes források szerint a ’70-es években ezeket a tényeket hozták a Nobel-békedíjról álmodozó Tito tudomására az oslói illetékesek. Zárásként külön említést érdemel a németek (svábok) sorsa. AIII. Birodalom haláltusájának idején, 1944 végén és 1945 elején Délvidékről 90000, Szlavóniából (FHA) pedig 110 000 németet evakuáltak a pokollá váló Németországba. A szülőföldjüket el nem hagyókat pedig a partizánhatalom kollektív bűnösnek nyilvánította, és koncentrációs táborokba hurcolta (140000 fő), ahol több ezer ember halt meg. A kívül maradiakat kényszermunkára vitték. Kiszabadulásuk után tömegesen vándoroltak ki Németországba, 1948-ban mindössze 30000 megfélemlített német ajkú ember élt Jugoszláviában. Még Sztálintól is balra, majd egyedül Jugoszlávia a győztesek oldalán fejezi be a háborút, teljhatalmú vezetője pedig 1945 nyarára a karizmatikus, 53 éves J. B. Tito-a szövetségesek, ezen belül Sztálin oldalán -, a II. világháború talán legnagyobb nyertese. Egy személyben a JKP főtitkára, marsall és ideiglenes miniszterelnök. (Viszont közvetlen munkatársai, akik végig mellette harcoltak: Kardelj, Gyilasz, 119
