Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György augusztusában létrehozzák a leghírhedtebb balkáni koncentrációs tábort: Ja- senovacot a tiszta Horvátország megalapozásának érdekében. A szerbkérdés (másfél millió ember) megoldására a harmadolást gondolta ki „Ante”, ahogy a horvátok nevezték saját „Führerüket”. Egyharmad asszimiláció, egyharmad kitoloncolás Szerbiába, a többieket, a harmadik harmadot pedig likvidálni szándékoztak. Tízezrével ölték a szerbeket Jaseno- vacban a zsidókkal és a cigányokkal együtt (őket az árjatörvény alapján), de nem kímélték a kommunistákat és az egyéb baloldali érzelmű embereket sem. (1948-as, népszámlálási adatok szerint mindössze pár száz cigány maradt a horvát „tag”köztársaság területén. Az áldozatok összlétszámát közel 100000 főben határozták meg, utólag.) A németeknél jóval „szelídebb” olasz fasisztákat is elborzasztotta a horvát kegyetlenségnek ez a foka. 1943/44 fordulójára az usztasák hatalma Zágrábra és közvetlen környékére, 44/45-re pedig már csak a horvát fővárosra terjedt ki. Szlovéniát fölosztja „egymás között” Mussolini és Hitler, utóbbi konstruál egy szerb vazallus bábállamot is a kollaboráns Milan Nedics tábornok (korábbi hadügyminiszter) vezetésével. Magyarország visszafoglalja Bácskát, a Drávaszöget, a Muraközt és a Muravidéket, Bulgária Macedóniát, és olasz protektorátusként (először) egyesülnek az albán területek. Ebben az etnikai-társadalmi-ideológia Bábelben (az atomjaira hulló államban), mint már utaltunk rá, a németekkel és az olaszokkal hol szembeforduló, hol azokat kiszolgáló nemzeti fegyveres mozgalmak jönnek létre. Ezek a horvát usztasák és domobránok, a szerb csetni- kek, az albán balisták, a szlovén fehérgárdisták, a moszlim légiósok, amelyek egymás és a kommunista partizánmozgalom ellen is kegyetlenül harcolnak. Úgy vívnak véres polgárháborút, hogy közben alkalmi szövetségeket kötnek. Megállapodásuk ékes példája Szerbia, ahol a quisling Nedics tábornok olyan státusról ábrándozik, mint Henri Petain marsall a maradék Franciaországban, elsősorban azért, hogy akár német segítséggel létrehozhassa a hőn áhított Nagy-Szerbiát. A német felső vezetés egyetlen tagja sem hisz a szerbeknek és a szerbekben, és kegyetlen terrorral válaszol a legkisebb kilengésért. Minden elesett német katonáért száz túszul ejtett szerb civilt végeznek ki a megszállók. S ezt be is tartják, Kragujevacon például ötezer embert végeznek ki. A jugoszláv királyi hadsereg maradékából hozza létre Dragoljub „Drazsa” Mihajlovics ezredes csetnik alakulatait, szintén a nagyszerb célok érdekében. Néhány esetben fölveszik a harcot a német alakulatokkal, majd Mihajlovics kétszer is találkozik a kommunista Titóval, aki a partizánalakulatai 116
