Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia Londonban és Szentpéterváron is. 1917. július 20-án jelenik meg a korfui deklaráció, amely nem arat sikert, legnagyobb ellenzője Olaszország. Ekkoriban a Monarchia sorsa nem dőlt el, a Nyugat még ellenezte földarabolását. 1918 áprilisában gyülekeztek az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi mozgalmainak képviselői Rómában, s itt ingatják meg először a szövetségeseket „Bécs és Budapest ügyében”. Ekkor még részben él Zágrábban is az önálló Elorvátország gondolata, míg Ljubljanában a teljes délszláv összefogást sürgetik. 1918. szeptember 14-én a Monarchia fegyverszünetet kért. Míg Horvátország a vesztes oldalon várta a háború végét, addig a francia és a megőrzött szerb hadsereg áttörte a frontot. A Monarchia és benne Magyar- ország hadserege már részben szétszéledt, a bakák hazafelé tartottak, s ez döntött... Az első „Jugoszlávia”, amelynek három neve is volt Már a „nulladik” pillanatban (1918. október 29.), amikor a szerbek-horvá- tok-szlovének közös államát kikiáltották, látszott, hogy a romantikus kétlépcsős, jugoszlávba torkolló nemzettudatból nem lesz semmi. Míg Szicíliától az Alpokig vállalták a „népek” az olaszságot, a bajor erdőktől a Hanza-vá- rosokig pedig a németséget, addig a szerbek szerbek maradtak, a horvátok horvátok még akkor is, ha a horvátok nem voltak egyenrangú felek az új állam megalakításánál. Viszont a történelem folyamán először jelent meg mint államalkotó nemzet, a szlovén. Az első államnév egy hónapot élt! 1918. december 1-jén átadta helyét az immáron véglegesnek szánt, a Karagyor- gyevics dinasztia által uralt Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak. Jól mutatja az összetákolt ország „fejlettségét”, hogy Belgrád (360000 fő) és Zágráb (185 600 fő) után a harmadik legnagyobb város Szabadka (101000 fő) volt, megelőzve Szarajevót, Ljubljanát, Splitet, Szkopjét, Mostart, Maribort és más kisebb-nagyobb városokat is. Az új uralkodó 5 hét múlva szétzavarta a nemzeti kormányokat és parlamenteket, és megkezdődött a szerb centralizáció. Tehette ezt elsősorban azért, mert a szerbek ezt mindig (túl)hangsúlyózták az első világháború győzteseként, a horvátok pedig vesztesként érkeztek a „közösbe”. Az, hogy Horvátországnak 800 éves (társ)állami múltja volt, Szerbia pedig még a fejedelemségig is alig-alig jutott az elmúlt évszázadok alatt, mit sem számított 111
