Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Egy magányos harcos
A múltból jelen, a jelenből jövő Egy magányos harcos A lengyel-magyar ellenzéki kapcsolatokat tárgyalva szót kell ejtenünk egy „magányos harcosról”, aki ugyan az ellenzéki csoportok egyikénél sem kötelezte el magát, de „civil kurázsi” tekintetében mindenkinek lenyűgöző példát mutatott. Pákh TiborraP6 Engelmayer Ákos még 1956 nyarán a szlovákiai Tátrában ismerkedett meg, ahol kerékpártúrán járt, s ahol a lengyel, cseh, szlovák 96 96 Pákh Tibor (1924) - Komáromban született polgári családban. 1942-ben szülővárosában érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára. Egyetemi tanulmányait megszakítva bevonult katonának, 1945-ben szovjet fogságba esett, és csak 1948 őszén tért vissza Magyarországra. 1949-ben jogi doktori oklevelet szerzett. Gazdálkodni próbált a család birtokán, de hamarosan kuláklistára tették. Később műszaki fordítóként a Csepel Autógyárban helyezkedett el. 1954-ben ügyvédjelölt lett, de 1955-ben törölték a kamara tagjai sorából. 1956. október 23-án részt vett a tüntetésen. 25-én a Kossuth téri sortűzben megsebesült, november közepéig kórházi ápolásra szorult. 1957-ben munkahelyén megtagadta a magyar kérdés ENSZ-beli tárgyalása ellen a Kádár-kormány által szervezett tiltakozó nyilatkozat aláírását, emiatt elbocsátották. Ezt követően az Erőműtervező Vállalatnál dolgozott fordítóként. 1960-ban a szovjet-magyar kapcsolatokat elemző tanulmányáért, illetve angolul fogalmazott, a forradalomról szóló írásai és a forradalomban játszott szerepük miatt kivégzett fiatalkorúak névsorának összeállítása miatt katonai bíróság tizenöt év börtönbüntetésre ítélte. A börtönben 1966-tól több alkalommal éhségsztrájkot folytatott, részint, hogy ügyét polgári bíróság tárgyalja újra, részint tiltakozásul az elítélteket sújtó jogsérelmek ellen. A börtönkórházban elektro- és inzulinsokkal, továbbá gyógyszeres kezeléssel próbálták akciója abbahagyására kényszeríteni. 1971-ben polgári elmegyógyintézetben elmebeteggé nyilvánították, szabadlábra helyezték, de rendőri felügyelet alatt maradt. Továbbra is fordítóként dolgozott. Rendszeresen részt vett az ellenzéki megmozdulásokon, emiatt többször letartóztatták. 1980-ban Lengyelországban csatlakozott a Podkowa Lesna-i katolikus templomban tartott, a NOWA független kiadó munkatársai letartóztatása ellen tiltakozó éhségsztrájkhoz. 1981 októberében, újabb lengyelországi útját megakadályozandó, elvették az útlevelét. Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetbe szállították, ahol kényszer-gyógykezelték, mesterségesen táplálták. 1982-ben a pszichiátriai visszaélések ellen küzdő Charles Durand svájci professzor Budapesten megvizsgálta és a magyar szakvéleménnyel szemben épelméjűnek nyilvánította. 1982 őszén újabb tiltakozását ismét kényszergyógykezelés követte. 1986-ban, nyugat-európai útja után a határon a magával hozott, többségében idegen nyelvű, vallásos tárgyú könyveit elkobozták, és öt évre bevonták az útlevelét. 1992-ben New York állam Nassau megyei jogászkamarája tiszteletbeli taggá választotta, Podkowa Lesna díszpolgári címmel tüntette ki. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjét. 1956-os Intézet, Oral History Archívum , http:// visszaemlekezesek .hu/pakh-tibor 82
