Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Baráti hálózatok
A múltból jelen, a jelenből jövő Köztudott, s dolgozatunkban is többször hangsúlyoztuk, hogy Lengyel- ország 1956 őszén teljesen másképp viszonyult a magyarországi eseményekhez, mint a szovjet tömb többi tagja. Ennek a lengyel-magyar kapcsolatok alakulására a későbbiekben is hatása volt. A Lengyel Egyesült Munkáspárt élére a magyar forradalom kitörése előtt néhány nappal és a szovjet beavatkozás fenyegető árnyékában megválasztott Wladysfaw Gomutka elítélte az első szovjet intervenciót Magyarországon, és nyíltan támogatásáról biztosította a Nagy Imre-kormányt még az után is, hogy Hruscsov november 1-jén személyesen tájékoztatta őt a hamarosan meginduló második szovjet katonai fellépésről. November 4-én, az új fejleményekről értesülvén Gomulka úgy fogalmazott, hogy a kész tényeket tudomásul kell venni, és Lengyelország a jövőben a Kádár-kormányt fogja támogatni. A nemzetközi fórumokon — így az ENSZ-ben is — a lengyel vezetőség valóban mindig a többi szocialista országhoz hasonlóan foglalt állást, de a kulisszák mögött már korántsem volt felhőtlen a lengyel-magyar viszony. Gomulka következetesen elítélte a sztálinista módszereket, és ez vezette őt arra, hogy 1957 májusában Hruscsovnál közben járjon Nagy Imre érdekében, amit rajta kívül egyetlen kommunista vezető sem tett meg! Tényleges eredményt ez a lépése nem hozott, de ha Kádárnak addig kétségei lettek volna, hogyan viszonyul a lengyel testvérpárt ehhez a kérdéshez, ezután már nem lehettek illúziói, hiszen Anasztasz Mi- kőjan, az SZKP PB tagja - aki résztvevője volt a májusi szovjet-lengyel találkozónak - megemlítette neki Gomulka Hruscsovnak kifejtett véleményét. Kádár rosszallását fokozta, hogy miközben a lengyel vezető nem volt hajlandó eleget tenni meghívásának, Nagy Imre érdekében interveniál, méghozzá Moszkvában és nem Budapesten. Mindezt annak jelzéseként is felfoghatta, mennyire tartja őt döntéseiben önállónak a LEMP első titkára.90 Gomulka valóban 1958 májusáig nem volt hajlandó Magyarországra látogatni, és ezzel mintegy legitimálni Kádárt a magyar és a lengyel társadalom szemében. Amikor végül a meghívást elfogadta, a lengyel vezetést már komolyan aggasztotta a Nagy Imre-per levegőben lógó megrendezése (sőt, figyelembe vették még azt is, hogy a lengyel közvéleményt is erőteljesen érdekli ez a kérdés), és éppen ezért biztosítékot kértek és kaptak - Fock Jenő, az MSZMP KB titkára közvetítésével - Kádártól arra vonatkozólag, hogy a látogatásig a perre nem kerül sor, és a tárgyalásokon is megvitatják majd ezt a kérdést. Noha a két fél által készített jegyzőkönyvek egyikében sem 90 In: Tischler János: Lengyelország és a Nagy Imre-per, Népszabadság, 2002. június 28. 76
