Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)

Baráti hálózatok

A múltból jelen, a jelenből jövő A Visztula mentén titokban alighanem sokan egyetértettek Sztálinnak azzal a szarkasztikus kijelentésével, mely szerint „a kommunizmus úgy illik Len­gyelországra, mint tehénre a nyereg”. 1947-ben és 1948-ban fokozatosan felszámolták a magyarországi tudo­mányos, érdekvédelmi és társadalmi társaságokat és egyesületeket. Ez érin­tette a magyarországi tudományos és társasági egyesületi formákat. Felosz­latták a Magyar Lengyel Egyesületek Szövetségét, a Mickiewicz Társaságot, nem működött a budapesti Lengyel Intézet. A megritkított kapcsolatokat a Művelődési Minisztérium mellett működő Kulturális Kapcsolatok Intézete intézte. A tudományos együttműködést a Magyar Tudományos Akadémia koordinálta, ennek keretében alakult meg 1950-ben a magyar-lengyel törté­nész vegyes bizottság, míg az akadémiai intézetek a MTA külügyi osztályán keresztül ápoltak tudományos kapcsolatokat. Az együttműködésre alapot szolgáltathatott volna az 1948. június 18-án megkötött magyar-lengyel ba­rátsági és együttműködési szerződés, amelynek voltak kulturális kapcsola­tokra utaló fejezetei is. Ez azonban csak hivatalos, állami szinten valósult meg, társadalmi szervezetek vonatkozásában nem. 1951-ben szerény körülmények között - mintegy a háború előtti Len­gyel Intézet tevékenységének egyfajta örököseként - megkezdhette műkö­dését a Lengyel Olvasóterem (Czytelnia Polska) a Váci utca 24. alatt. A len­gyelek dinamizmusára jellemző, hogy már egy évvel később beindították itt nyelviskolájukat, amelyet az elkövetkező több mint három évtizedben a poligloţi nyelvzseni, a karizmatikus Varsányi István88 vezetett. Az Olva­sóterem hamarosan nem csak a hazai lengyelség, hanem a Lengyelország iránt érdeklődő magyarok találkozóhelyévé, kölcsönös ismerkedési köz­pontjává vált. * Varsányi István (1913-1981) nyelvtanár, műfordító, tankönyvíró és szótárszerkesztő. AII. világháború idején részt vett lengyelek, zsidók és nyugati katonák menekítésében. Az ógörög, a héber és a latin mellett legalább egy tucat élő nyelvet ismert magas fokon, köztük a lengyelt. Napjainkban leginkább csak tankönyvíróként és szótárszerkesztőként emlékeznek rá. A nyelvtanításban egy jelentős új módszert dolgozott ki, amelynek se­gítségével képes volt egy év alatt középfokra eljuttatni a tanulót. Tankönyvei számos kiadást megéltek. Szótárait ma is használják. Hivatalos adatok szerint három évtizedes lengyelnyelv-oktatói munkássága alatt 17 ezer tanítványa volt, akik bensőséges tiszte­lettel csak „Pista bácsiként” emlékeznek rá. Felesége, a lengyel Irena Varsányi a ma­gyarországi lengyel néptánc legjelentősebb alakja volt, haláláig irányította a Bem Egye­sület együttesét. (A szerző jegyzete, aki maga is Varsányi István tanítványa volt.) 74

Next

/
Thumbnails
Contents