Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Katalizátorok
A múltból jelen, a jelenből jövő viduális veszélyérzéssel ötvözte túláradó szeretetélményét, azonosságvágyát a »megalázóitokkal és megszomorítottakkal«, kis népekkel és a magyarság annyi kudarcba fúlóan is példaadó, történelmi kezdeményezésével. Hangja egyetlen kitartott feszültség, a »zuhanni készülő madáré«; képei: érdekesek, tárgyiasak, egy tárgyával egybelobbanni akaró, mélyen rejtőzködő, szemérmesen személytelen alanyt villantanak fel, diszharmonikus-nyugtalanul”. Kovács István ezzel a lelki csomaggal, és történészi mivoltából fakadóan „tárgyiasan”, ám mégis „túláradó szeretetélménnyel” ment a lengyelek elébe. Mindkét vonalon hamar megtalálta a kedvére való kapcsolatokat. A költészet világában is. Lengyelországban is az 1960-as évek végén debütált egy „felforgató” költőcsoport, az Új Hullám (Nowa Fala) nemzedéke. A lengyel új-hullámosok generációja - köztük immár olyan jól ismert alkotók, mint Julian Kornhauser, Stanislaw Baranczak, Adam Zagajewski, Krzysztof Ka- rasek - radikálisan felléptek a sablonos, orwelli nyelvezet ellen, ami eluralta az írott és elektronikus sajtót, és beköltözött a kommunista vezetés által támogatott irodalomba is. Elvetették a nyelvvel való brutális manipulációkat, a nyelv rabul ejtését úgy kezelték, mint az egész társadalom lágerbe zárását. Üzenetük egyértelmű volt, miként a hatalom válasza is: a hátrálni, megalkudni nem hajlandó csoport csak 1976-ig maradt együtt, innentől fogva ugyanis egy részük a második nyilvánosságba kényszerült, más részük az emigrációban publikált, illetve hallgatott. Kiss Gy. Csaba és Kovács István tudatosan építkeztek. Keresték a kapcsolatokat olyan lengyel értelmiségi körökkel, szerzőkkel, akik valamilyen módon el tudtak helyezni lengyelországi lapokban általuk fontosnak tartott szövegeket. Viszonzásképpen magyar folyóiratokban próbálták megteremteni a lehetőséget lengyel szerzők számára, elsősorban a szegedi Tiszatáj, de a debreceni Alföld, a kecskeméti Forrás, és a világirodalmi havilap, a budapesti Nagyvilág hasábjain, ahol a nyugati szláv irodalmak szerkesztői posztját Kiss Gy. Csaba, majd Bába lvánM töltötte be. Bába Iván a hetvenes 84 84 Bába Iván (1950) - újságíró, szerkesztő, irodalmár, politikus és diplomata. 1969-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen kezdte tanulmányait, 1974-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát magyar nyelv és irodalom, valamint angol nyelv és irodalom szakon. 1974-1976: a pozsonyi Madách Könyvkiadó szerkesztője. Ezt követően a Magyar Rádió Irodalmi Főosztályán volt szerkesztő 1983-ig, illetve a nyolcvanas években a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat kelet-európai rovatvezetője volt. Főszerkesztőként dolgozott a Dátum című független napilapnál, és a Magyarok című 70
