Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)

Látták Walşsât

A múltból jelen, a jelenből jövő

nagyítólencse alá. Főleg a vidéken élő polonisták voltak nehéz helyzetben, mert az ő személyük „fogása ” a helyi BM-esek számára előmeneteli lehetőséget biztosított. Viszont az egyetemen a diákjaink eközben tényleg zsákszámra hordták át a Szolidaritás-kiadványokat, hangszalagokat, fotókat, és nagyon megszaporodott a pesti bölcsészkarra járó lengyel szakosok száma”.77

A két költőt versre is megihlette az élmény. Csoórinak ekkor született később elhíresült verse, amelyet elsőként a Münchenben megjelenő Új Látóhatár közölt.78 Majd a hadiállapot bevezetésének napján címlapra tette a New York Herald Tribune, angol fordításban. Lengyelül pedig még a hadiállapot alatt megjelent szamiz- datban, Tadeusz Nowak fordításában. Érdemes felidéznünk a rövidesen legendássá vált költői tudósítást:

Csoóri Sándor

Senkid, barátod

Lengyelország: villámsújtotta Krisztus-szobor, megfeketedő sebeid körül cirkál a júliusi napfény s legyek csókolgatják a csontodat újra.

Rosszkedvű vagyok érted,

mintha egy büdös kamrában feküdnék én is letaglózva s korpaleves tükrében néznék egy szegfűszálat.

Lehetnék Rákóczi kis úrfid, lovatlanul, templomaid falát támasztó diák, hársfaillatú katona, aki most ér csak haza egy hosszúra nyúló háborúból, halottai a földben, ruha nélkül,

77 Ibidem: ArchívNet... 2. old.

78 Új Látóhatár, 1981/3^1 http://ujlatohatar.com/?page_id=489

64