Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Kerényi Grácia, a szellem kettős nagykövete
Kerényi Grácia, a szellem kettős nagykövete rás, a Varsóban élő Engelmayer Ákos50. Munkásságának, személyiségének értékeit olyan költők, írók is elismerték, mint például Csoóri Sándor, Nagy László, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, s az ifjabb nemzedékből Bereményi Géza, Nagy Gáspár, vagy Bella István. Mint a fentiekből kitűnik, a rendszerellenes nemzeti demokrata ellenzéknek volt lehetősége gazdag hagyományokhoz visszanyúlnia, volt mire támaszkodnia lengyel kapcsolatainak építésében. E csoporton nem szervezeteket, hiszen ilyenek nem voltak, hanem személyeket, legfeljebb kapcsolati hálót értünk. A kapcsolati háló azonban meglehetős hatékonysággal működött, mind országon belül, mind kívül, és hatást gyakorolt a társadalomra, amelyhez munkáik szerzői írások, tanulmányok, fordítások formájában eljutottak. Olyan, országos terjesztésű, véleményformáló vidéki irodalmi folyóiratok bocsátották rendelkezésükre hasábjaikat, mint például a Szegeden szerkesztett Tiszatáj, a debreceni Alföld, vagy a Kecskeméten megjelenő Forrás, illetve a szombathelyi Életünk. Némiképp más kontextusban, de határon túli magyar lap is akad: az újvidéki Új Symposion, amely 1982-ben, a Jaruzel- ski-féle hadiállapot kellős közepén lengyel számmal lepte meg olvasóit. A „rendelkezésre bocsátásnak” persze megvolt az ára a kommunizmusban: időről időre lapszámok betiltása, visszahívása, a periodikák felfüggesztése, a szerkesztőség személyi állományának lecserélése következett be. zottságnak. Horvát, szlovák és cseh egyetemek vendégprofesszora volt, 2011 óta a Varsói Egyetem professzora. Több mint harminc önálló kötete jelent meg, több munkáját idegen nyelvekre is lefordították. 50 Engelmayer Ákos (1938) - etnográfus, újságíró, egyetemi előadó, diplomata. 1990- 1995 a Magyar Köztársaság nagykövete Lengyelországban. 1956-ban részt vett a forradalomban. Magyarországon érettségi után nem tanulhatott tovább, nyomdai kéziszedő szakmunkás lett. 1962-ben lengyel nőt vett el feleségül, és kiköltözött hozzá Varsóba. 1962-1968 között a Varsói Egyetemen tanult etnográfiát. Ezt követően is Varsóban maradt, tolmács-fordítóként dolgozott. 1970-1989 között a külföldi újságírókat ellátó In- terpress vállalatnál volt állásban, ebből több mint egy évtizedig a Lengyelország című, több nyelvi mutációban megjelenő színes havi magazin magyar szerkesztőségének vezetőjeként. 1980-ban belépett a Szolidaritásba. 1987-ben egyik alapítója volt a Lengyel-magyar Szolidaritásnak. 1995-ben, nagyköveti megbízatása lejárta után a pultuski Aleksander Gieysztor Elumán Egyetem, valamint a Varsói Egyetem Kelet-Európai tanulmányok Intézetének előadó tanára lett. A Lengyelországi Magyarok Egyesületének elnöke. Számos rangos kitüntetés, köztük a Lengyelország Szolgálatáért Érdemrend Parancsnoki Keresztje, és Polonia Mater Nostra Est érdemérem tulajdonosa. Nagyköveti szolgálatának befejezése óta Podkowa Lesnában él. 51
