Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Az elhallgatott történelem
A múltból jelen, a jelenből jövő Az elhallgatott történelem A háború alatt és után több száz lengyel diák Magyarországon fejezte be tanulmányait, beleértve a bogiáriakat is. A legtöbben hazatértek, sokan külföldre, elsősorban Angliába távoztak. A Lengyelországba visszatelepültek közül számosán a társadalmi, illetve közélet jeles személyiségeivé váltak, írók (pl. Kazimiera IHakowiczówna, Lew Kaltenberg, stb.), műfordítók, újságírók, publicisták, szerkesztők, magyarországi tudósítók váltak belőlük, s akadtak olyanok is, akik kultúrdiplomaták lettek, s ilyen minőségükben később a budapesti Lengyel Intézet igazgatóiként szolgálták a két ország kapcsolatait (pl. Edward Dqbicki vagy Tadeusz Olszanski). Politikai meggyőződésüktől függetlenül egy valami rendíthetetlenül összekötötte őket: a lengyel-magyar barátság ápolása, s a mindkét országban elhallgatott vagy meghamisított történelmi emlékezet tőlük telhető kiigazítása, árnyalása. Igyekeztek élve tartani magyarországi kapcsolataikat is. Az egykori bogiári lengyel diákok büszkén „boglarczykoknak”, azaz bogiáriaknak tartották magukat. Krakkói központú civil szervezetük az elhalálozások következtében végletesen meggyérült létszám miatt 2016-ban beszüntette a működését. Hosszan sorolhatnánk még azokat a korábbi történéseket, amelyek valamiképp, legalább érintőlegesen befolyással voltak az „autóstopos nemzedék” kíváncsiságának felkeltésére, de jelen dolgozatunk formai és terjedelmi keretei ezt nem teszik lehetővé. Még két, a fentiekhez szervesen kapcsolódó eseménysort azonban szükséges megemlítenünk. Röviden kitértünk már az 1944-es Varsói Felkelés elhallgatására a magyar kommunista művelődéspolitika és historiográfia által, amely minden pozitívumot, ami az „átkos Horthy-rendszerhez” kötődött, tulajdonképpen egészen a rendszerváltoztatásig nem létezőnek tekintett, s a Kádár és Aczél nevével fémjelzett „hármastörvény”, a támogat-tűr-tilt jegyében az utóbbi kategóriába sorolt. 1969-ben, a II. világháború kitörésének 30. évfordulóján, Magyarországon egyetlen szóval sem emlékeztek meg a lengyel menekültek befogadásáról, miközben Lengyelországban meglepően nagy teret szenteltek ennek a ténynek. 34
