Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
A Hitel - a perifériára szorítottak lapja
A Hitel - a perifériára szorítottak lapja Roben Nowak írása Kádár Jánost a szocialista világ egyik legeredetibb, de egyben legellentmondásosabb politikusának nevezi. Nagyra értékeli szerepét a magyarországi reformkísérlet beindításában, aminek megtorpanását elsősorban a kedvezőtlen nemzetközi körülményekkel (Csehszlovákia 1968), a szovjet politika ellenállásával és a Kádár-ellenes belső ellenzék fellépésével magyarázza. (Ez utóbbiak közül Biszku Bélát nevezi meg a szerző, akinek nagy szerepet tulajdonít Fehér, Nyers és Fock félreállításában.) Emlékeztet arra, hogy Kádár élvezte Hruscsov támogatását, és a magyar pártvezető volt az egyetlen, aki nyilvánosan meglepetésének adott hangot Hruscsov leváltásakor. Nowak szerint Kádár Brezsnyevnél, Ulbrichtnál és Gomulkánál jóval békülékenyebb hangot ütött meg 1968-ban a csehszlovák vezetőkkel szemben. Kádár a brezsnyevi időszakban megpróbálta újjáéleszteni a reformokat, de erejéből csak a kis lépések politikájára tellett. Gorbacsov hatalomra kerülése minden eddiginél jobb lehetőségeket kínált a reformok kiteljesítésére, de ezt nem sikerült kihasználni, mert a radikális javaslatokat jól fékezték „Brezsnyev magyarországi árvái”. Magát Kádárt is az óvatosság, a körültekintő előkészítésre, az evolúció jellegű előrehaladásra való hajlam jellemezte ebben az időszakban, sokkal inkább, mint korábban. Nowak szerint a „Fordulat és a reform” című dokumentum elkészítése adta az eseményeknek a legnagyobb lökést. Grósz Károly megjelenésével egyre erősödött az igény arra, hogy megújítsák a párt vezetését, amely így alkalmassá válhat az ország előtt álló rendkívüli feladatok megoldására. Az országos pártértekezlet tett pontot e folyamat végére, de - írja Nowak - „Kádár gazdag politikai életútja még sokáig tanulmányok és a tisztelet tárgya lesz”. A Polityka másik írásában Bogdan Góralczyk az 1980-as évekre kialakult magyar gazdasági és társadalmi helyzetet elemzi. Magyar forrásokra hivatkozva szinte katasztrofális képet fest a világ egyik legjobban eladósodott országáról, ahol csökken a népesség, nagy az öngyilkosok száma, terjed az alkoholizmus, lazulnak az erkölcsök, egyes rétegek a nyomor küszöbén élnek. Ismerteti a pártértekezlet előkészítését, a vita lefolyását, az állásfoglalás legfőbb megállapításait, majd úgy vélekedik, hogy a „fordulat”, a „reform” és a „megújulás” fogalma alatt ma Magyarországon nem mindenki ugyanazt érti. „Korai lenne állást foglalni abban, milyen is lesz az a bizonyos megújulás”. Manapság ezen töprengenek a magyarok is, de valószínűleg nemcsak ők. A magyar szocializmus fordulóponthoz ért - állapítja meg -, de az útkeresés eredménye ma még ismeretlen. Ez viszont újfent a magyar ügyekre tereli a nemzetközi közvélemény figyelmét. Góralczyk úgy értékeli, hogy az országos pártértekezlet a reformerek táborát erősítette meg. A PB 11 tagja között helyet kapott a „magyar reformok atyja, Nyers Rezső, akit jól ismernek Lengyelországban is, és a népfront főtitkára, Pozsgay Imre, aki az eddiginél szélesebb, új társadalmi közmegegyezés híve”. 153
