Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
A Hitel - a perifériára szorítottak lapja
A Hitel - a perifériára szorítottak lapja A Hitel - a perifériára szorítottak lapja Magyarországon alig volt hagyománya a második nyilvánosság működtetésének, a nemzeti demokrata ellenzék köreiben pedig különösen nem. A konspirációs gyakorlat hiánya, valamint az a hozzáállás, amit Kiss Gy. Csaba ezzel kapcsolatban megfogalmazott,177 jelesül, hogy ha vállalták volna a szamizdatban való aktivitást, akkor kizárták volna magukat az elsődleges és a köztes nyilvánosság világából, amivel pedig fontos, és sokakhoz eljutó kommunikációs hálózatról mondtak volna le. Megmaradva a „tűrt” határvonalon, a nyolcvanas évek közepétől kibontakozó klubmozgalom fórumain, publikálhattak például a Mozgó Világ, a Tiszatáj, az Alföld, a Forrás hasábjain, felszólalhattak az írószövetségben, a Tokaji írótáborban, s hasonló helyeken, aminek révén sokkal szélesebb kört értek el mondandóikkal, mint a Magyarországon nehezen hozzáférhető, kis példányszámú szamizdatokkal. A hazai demokratikus ellenzék másik, „urbánusnak” elkönyvelt csoportja, a későbbi SZDSZ magja megpróbálta a lengyel példát követni: szamizdat kiadványokat állítottak elő, de ezek terjesztése viszonylag valóban szűk kört ért el, alig haladta túl a „belvárosi értelmiség” holdudvarát. A nemzeti demokraták legális fórumot akartak kikényszeríteni a hatalomból, akár csak a „tűrt” kategóriába tartozót, de saját orgánumot. 1980 táján Illyés Gyula és Csoóri Sándor egy pártfüggetlen, írók által szerkesztett, autonóm hetilap gondolatát vetette fel, amely a perifériára szorított írók fórumaként működhetne. Az ötlet hosszabb ideig csak elképzelés maradt, mígnem 1982-ben Németh László özvegye felkarolta a kezdeményezést, és november 12-ére népes társaságot hívott vacsorára a lakásába. Itt került sor a lap jelképes megalapítására a nemzeti érzelmű értelmiség olyan tagjainak részvételével, mint például Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Sinkovits Imre, Sütő András, Acs Margit, valamint Kiss Ferenc és Domokos Mátyás irodalomtörténészek. Hosszú, lelkes vita után, amelynek Illyés Gyula volt a hangadója, végül is Széchenyi gondolatait emlegetve, a folyóirat címéül egyhangúan a Hitelt fogadták el. Csoóri sokáig szinte reménytelen harcot folytatott a lap megjelenéséért, mígnem az 1988-as pártértekezlet után megkapta rá az engedélyt. Pozsgay Imre akkor az állampárt politikusaként „belülről” igyekezett elősegíteni a lap 177 Ld. az 54. sz. lábjegyzet utalását 151
