Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
A „második nyilvánosság” Lengyelországban
A „második nyilvánosság” Lengyelországban jog kérdésének), a társadalom szerepének átértékeléséhez vezetett, aminek pozitív hatása van a társadalom fejlődésére az ország határain belül is. Kikényszeríti az elgondolko- zást a szocialista országok közötti viszonyról és - nem maguk a határok, de - a határok szerepének átértékeléséhez vezet. Hatással van az egyházak szerepére is, nagyobb szabadság kikövetelésére ösztönöz, hogy jobban védhessék a saját kultúrához való jogot. Ez a kérdés összefogja a magyarokat, de más problémák körül nincs egyetértés. És itt mindenekelőtt a reformokra gondolunk. Egyesek a piaci-technokrata gazdasági reformra gondolnak, mások a politikai reformot tartják alapvetőnek. Egyesek a Nemzetközi Valutaalap követelményeihez alkalmazkodnának, de erősen ragaszkodnak a központi tervutasításos rendszerhez. Megint mások a jog liberalizációja és a piac megteremtése mellett kardoskodnak, de ezt elegendőnek is tartják. És végül vannak, akik a politikai reformokat tartják a feltételének annak, hogy minden más reform sikeres legyen. Ez utóbbi irányzat legismertebb és legfontosabb képviselője Pozsgay Imre, aki régóta ebben a szellemben nyilatkozik. Szerinte - idézi a szerző Pozsgayt - új közmegegyezésre, a társadalom szuverenitására van szükség. A lap harmadik oldalán rövid interjút közöl szintén Wilkanowicz tollából Pozsgay Imrével, aki a gazdasági reformok szükségessége mellett az „autonóm, alkotó és önállóan dönteni képes állampolgár kialakítását” az „állampolgári társadalom” kifejlesztését tartja a legfontosabbnak, amihez nagy segítséget nyújthat a tulajdonviszonyok átalakítása. „Az állam által létrehozott kvázi-társadalom helyett valódi társadalomnak kell születnie”. Ez nem csak az egyén szabadságát, hanem az egyesülések és különféle csoportok szabadságát is magában foglalná. „Bizonyos fokú egyéni szabadságot a sztálinista modellben is el lehet érni - amennyiben csökkentik az egyén fölött gyakorolt ellenőrzést, és lehetővé tesznek némi gyarapodást -, de ezzel csak a társadalom atomizációját érhetjük el, viszont megakadályozzuk a belső szolidaritás létrejöttét. A sztálinista modellben nem lehetnek szabadok a közösségek, a csoportok, azokat nem lehet kiengedni az ellenőrzés alól, mert az autonóm társadalom létrejöttét jelentené, ami már új modell lenne. Az autonóm társadalmat véleményem szerint nem lehet létrehozni a jelenlegi hatalom racionalizációján keresztül. Ezt kulcskérdésnek, vízválasztónak tartom”. „Az állam szerepét a szolgálatra kell korlátozni, az államnak az állampolgári társadalom ellenőrzése alatt kell állnia. Ez viszont csak kiépített politikai rendszerben lehetséges, amelyben helyet kapnak különféle társadalmi szervezetek, egyesületek. A politikai reformokra megérett a helyzet, a társadalom nem kezdeményezést vár ezen a téren, hanem maga kezdeményez. A hatalomnak meg kell értenie, hogy ez elkerülhetetlen. Ellenkező esetben az állam destabilizálódik. Egészen biztos, hogy nem egyszer szembe kerülünk 149
