Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Csoóri Sándor „senkijei, barátai”
A múltból jelen, a jelenből jövő Az MTI varsói tudósítójának „bizalmas” minősítésű jelentése, 1988. április 28.: Magyar-lengyel polémia - Két polemikus írással gazdagodott a magyar-lengyel „szeretlek... nem szeretlek...” vita. A varsói Polityka legújabb számában Bogdan Góralczyk és En- gelmayer Ákos egymással vitatkozó írása jelent meg arról, milyen a lengyelekről alkotott kép Magyarországon és fordítva. Az egymás alatt megjelent két írás keletkezésének előtörténete mintegy két hónapra nyúlik vissza. Góralczyk akkor akarta cikkét megjelentetni, de Jerzy Robert Nowaknak a Przeglqd Tygodniowyben megjelent élesen magyarellenes cikke miatt a Polityka elállt a közléstől: „Nem akartuk, hogy magyarellenes kampánynak tűnjön a dolog” - mondták. Az eredeti terv az volt, hogy a lengyelekről a többi szocialista országban kialakult képet is bemutatják ottani lengyel tudósítók beszámolói alapján, és erre Lengyel- országban dolgozó szocialista tudósítók válaszoltak volna. Ám sem Csehszlovákiában, sem az NDK-ban, sem a Szovjetunióban nem találtak partnert a tervhez. A Varsóban dolgozó magyar tudósítók először hajlandónak mutatkoztak részt venni a vitában, de a Nowak-cikk, majd a Góralczyk-féle írás megismerése után elálltak szándékuktól. Góralczyk az ügyben megkereste a varsói magyar nagykövetség sajtóattaséját, akinek szintén kritikus megjegyzései voltak a cikkhez és a tervezett polémiához is. A Magyar Kulturális Intézetben március elején megrendezett kerekasztal-vitán - amelynek szintén az egymásról alkotott kép volt a témája - állapodott meg a jelen levő Engelmayer Ákossal Góralczyk a két vitacikk megírásában. A Polityka legújabb számában Góralczyk lényegében a lengyel sajtóban már többször felvetett problémákat ismétli el a két ország, a két nép viszonyáról. A magyarokkal szembeni legfőbb vád, hogy egyre kevésbé érdeklődnek „az érthetetlen, piszkos, rendetlen Lengyelország iránt, ahova nincs semmi értelme ellátogatni. A magyarok nem értenek Lengyelországhoz, nincsenek Lengyelországgal foglalkozó specialistáik, nagyon sokszor meglepetten állnak a lengyel fejlemények előtt: így például a »Szolidaritás-jelenséget«, a pápalátogatásokat és legutóbb a sikertelen népszavazást sem tudták hová tenni. Ma egyre kevesebben vannak, akik legalább igyekeznek megérteni Lengyelországot.” Góralczyk szerint a ’70-es években Lengyelország élénk nyugati kapcsolatai és a magyarokénál nagyobb nyíltsága miatt vonzotta a magyar értelmiséget. (Filmek, színház, jazz stb.) Mára, amikor egyrészt Lengyelország belső helyzete kedvezőtlenebb, másrészt a magyarok mozgási szabadsága nagyobb lett, a magyarok érdeklődése inkább a Nyugat felé fordult. Lengyelország sem politikai, sem kulturális, sem pedig turisztikai szempontból nem képes állni a versenyt. „Minek utazzunk hozzátok? Ha már pénzt kell költeni, inkább délre megyünk. A valóságban azonban Nyugatnak veszik az irányt” - vélekedik a szerző. „Sőt, a magyarok arról álmodoznak, hogy Bécs-Budapest közös világkiállítást rendeznek 1995-ben. Kit érdekel Lengyelország?” 140
