Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Polono-Hungarica - a Felczak-emlékkönyv
A múltból jelen, a jelenből jövő van Bíró Zoltán, Bojtár Endre, Nagy Gáspár, Szegedy-Maszák Mihály, Csoóri Sándor, Göncz Árpád, Heiszler Vilmos, Pálfalvi Lajos, Borsi Kálmán Béla, Für Lajos, Gergely András, Kosa László, Bálint Csanád - hogy csak találomra emeljük ki néhányukat. A kiadvány ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar értelmiség igenis képes volt egységes fellépésre és kiállásra a jó ügy mellett. Ezt korábban ugyancsak felmutatta az 1980 októberében elkészült Bibó-em- lékkönyv,151 amelynek kiadását a Gondolat Könyvkiadó visszautasította, s ezért Alexandru loan Cuza, Mihail Kogalniceanu és a magyar emigránsok 1860-61-ben; Heiszler Vilmos: Magyar-cseh politikai kapcsolatok a Schmerling provizórium idején (1861-1865); Kovács István: Jan Aleksander Fredro ismeretlen visszaemlékezései a magyarországi Lengyel Légió születéséről; Rosonczy Ildikó: A cári hadsereg tisztikarának magatartása 1849-ben Magyarországon; Szegedy-Maszák Mihály: A nemzeti jellem fogalmáról; Deák Ernő: A nemzetiségi kérdés európai leckéje; Bálint Csanád: A magyar régészet és a nacionalizmus; Kosa László: Gyermekcsere és nyelvtanulás; Bojtár Endre: A közép-kelet-európai irodalom a XIX. században; Horváth Károly: Krasinski és Madách; Pálfalvi Lajos: Kalandok. Gombrowicz novelláiról; Berkes Tamás: Lengyel his- torikum Gombrowicztól Mrozekig; Nagy Gáspár: Széljegyzet Cogito úr testtartásához - Zbigniew Herbert és Nagy László segítségével; Göncz Árpád: A „barbár” (Elfogult és személyes jegyzetek Zbigniew Herbert esszékötetéhez); Csoóri Sándor: Irodalmunk rokona - Tadeusz Nowak; Bíró Zoltán: Kapuscinski két könyve a zsarnokságról. 151 A Bibó-emlékkönyv a magyar szamizdat irodalom egyik meghatározó dokumentuma a késői magyar kommunista rendszer idejéből, amely 76 írásban emlékezett meg Bibó István szellemi hagyatékáról. A könyv jelentősége, hogy az ellenzéki önmeghatározás és a demokratikus politikai kultúra jelképeként meghatározva Bibót egy begyűjtötte a korabeli ellenzéki, vagy kvázi-ellenzéki gondolkodók egy jelentős csoportját. Szerkesztőbizottságának tagjai voltak: Bence György, Csoóri Sándor, Tornai József, Donáth Ferenc, Göncz Árpád, Halda Aliz, Kenedi János, Kis János, Réz Pál, Szűcs Jenő, Tordai Zádor. Kezdetben 200 értelmiségitől szerettek volna kéziratot kérni, végül 75 írás készült el és a kötetbe került Horváth Barna, Bibó István egyik tanítómesterének egy írása is. Vajda Mihály értékelése szerint az emlékkönyv gyakorlatilag a Kádár-rendszer hazugságokra épült közmegegyezésének nyűt felmondása volt, mások - mint Dalos György - a magyar értelmiség történelmi tudata felébredését látják benne. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága számára 1981. március 2-ára született meg az emlékkönyvről az úgynevezett Komidesz-Knopp-jelentés a Politikai Bizottság ellenzékről szóló 1980. december 9-i határozata alapján. A jelentés szerint Bibó személye csak ürügy volt a politikai mondanivaló előadásához és Bibóban az ellenzéki szerzők az 1945 utáni fejlődési út elutasítóját látták. Az ellenzéki szerzők a jelentés szerint illegitimnek tekintették a szocializmust, és forradalomként határozták meg 1956-ot. A könyv újdonságaként kiemelte az itt szereplő ellenzék koalíciós jellegét és belpolitikai irányultságát. A jelentés feladatként jelölte meg, hogy az ellenzéki szerzőket el kell bocsátani munkahelyükről (ez akkor nem történt meg), illetve hogy a különböző csoportokat el kell választani egymástól. 120
