Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Lengyel impulzusok
Lengyel impulzusok Lengyel impulzusok Alighanem igaza van Rajai Wisniewskinek3, aki az 1990-es évek derekán egy tanulmányában megállapította4, hogy vélhetően nem sok lengyel embernek van fogalma arról, milyen jelentőséggel bírtak az egykori ún. keleti blokk értelmiségi köreinek számára a lengyel kapcsolatok, különös tekintettel a kultúra, a tudomány, s nem egyszer a politikai gondolkodás területére. A lengyelek számára ugyanis a Visztula mentén 1956-ban elért engedmények mintegy természetesnek tetszettek. S a lelki, lelkiismereti és gondolkodási szabadságért folytatott további harcaik során nemigen ötlött a szemükbe, hogy az, ami Lengyelországban történik, jelesül a kultúra és a művészetek, a tudományos világ belső, nem uniformizált, s rövid, átmeneti időszakokban szinte teljesen szabad mivolta milyen visszhangot kelt a „tábor” más országaiban, például Magyarországon, Csehszlovákiában, Bulgáriában, de még a Szovjetunióban is. A különösen a tudományos publikációk vonatkozásában fellazult ideológiai kényszerzubbony, a Nyugattal való közelebbi viszony, amelyet a jelentős - és a befogadó országokban gyakran érzékelhető lobby-erőt képviselő - lengyel emigráció köreivel fenntartott, alkalmasint félig-meddig formális kapcsolatok is tápláltak, a művészeti szabadság valóban messzemenő kiterjesztése, mind-mind feltűnést keltett. S ami ideológiai szempontból a legfontosabb, mindehhez társult a társadalmi-politikai berendezkedés egyedi mivolta, melynek jellemzőiből legalább kettőre érdemes felhívni a figyelmet. A sztálinizmus bukását követően, 1956 után a kompromisszumok egyike3 Rafal Wisniewski (1965) - lengyel diplomata, hungarológus. 1989-ben szerzett diplomát a Varsói Egyetem Hugarológiai Tanszékén, majd itt volt tanársegéd, ugyanakkor szakértőként dolgozott a Lengyel Nemzetgyűlés felsőháza, a Szenátus kancelláriájának Nemzetközi Tanulmányok Intézete Közép-Európai Főosztályán. Ezt követően 1990-1997 között beosztott diplomata volt a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségén, illetve a budapesti Lengyel Intézet igazgatója volt. 1997-2001: a közép-európai ügyekért felelős, majd a kulturális diplomáciai főosztály vezetője a lengyel külügyminisztériumban. 2001- 2005: a Lengyel Köztársaság nagykövete Budapesten. 2005-2007: külügyi helyettes államtitkár, majd a diplomáciai szolgálat főigazgatója. 2010-2015: Dániában nagykövet. 4 Zwiqzki kulturalne polsko-wşgierskie. Dziedzictwo i perspektywy rozwoju - Mişdzy- narodowe Centrum Kultury, Kraków, 1997. In: Polska i Wşgry w kulturze i cywilizacji europejskiej, praca zbiorowa. (Lengyel-magyar kulturális kapcsolatok. Örökség és távlatok -Nemzetközi Kulturális Központ, Krakkó, 1997. In: Lengyelország és Magyarország az európai kultúrában és civilizációban, gyűjteményes tanulmánykötet). 11
