Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Gazdátlan tiltás
A múltból jelen, a jelenből jövő határozottan tiltakozott az eljárás ellen, s közölte, hogy panaszt nyújt be a feletteseihez, mire azt a vállvonogatós választ kapta, hogy forduljon, ahová akar. Rosonczy Ildikó, Kovács István felesége, akinek az útlevelébe beütötték a kiutazást engedélyező pecsétet, leszállt a férjével, bár a civil ruhás egyén mondta neki, ő nyugodtan utazhat tovább. A házaspárnak arra a kérdésére, hogy akkor miképpen tudnak hazajutni, azt a választ kapták, hogy menjenek gyalog vissza Balassagyarmatra, ott találnak megoldást, s egyébként is, ez nem a határőrség problémája, mint ahogyan az sem, hogy miként szerezhetik vissza a meg nem valósult társas út fejenkénti költségeit. „A minket emberi méltóságunkban megalázó, állampolgári jogainkat sértő' eljárásnak az MTA kb. negyven dolgozója volt döbbent tanúja, így az eset hírének elterjedéséért és visszhangjáért nem tudok felelősséget vállalni. Jelen levelemmel tisztelettel kérem a Belügyminiszter urat, hogy a fent leírt, a magyar államra nem jellemző, az állampolgárok jogait védő törvényeinket semmibe vevő eljárás ügyét tisztázza” - írja Kovács István a levelében. Nos, az sem hagyján, hogy annak idején nem került sor semmiféle tisztázásra, de még elfogadhatatlanabb, hogy azóta sem, pedig immár harminckét év telt el, és közben, huszonhét évvel ez előtt megbukott a kommunizmus. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen fajsúlyú ügyről nem maradtak fenn érdemi iratok. Ha pedig igen, felmerül a kérdés, miért is nem hozzáférhetők. Kovács István a személyét ért kritikákkal kapcsolatban, levélben másokat is megkeresett, így például Király Istvánm irodalomtörténészt, akiről azt hallotta, hogy az írószövetség pártaktíváján a személyét sértő, politikai, művészi hitelét rontó kijelentéseket tett nagy nyilvánosság előtt, a költőt egyenesen „ellenségként” aposztrofálva. Erről kért magyarázatot. Király válaszlevelében 138 138 Király István (1921-1989) irodalomtörténész, országgyűlési képviselő (1971-től), az MTA tagja. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán tanult magyar-német szakon, 1944-ben tanári diplomát szerzett. 1945-ig Debrecenben tanított, ezután 1947-ig Budapesten az Országos Köznevelési Tanács volt titkára, majd 1948-ig könyvtáros az OSZK-ban. 1948-ban az Eötvös József Collegiumban tanított a kollégium megszűnéséig. 1949-től az ELTE irodalomtörténeti tanszékén dolgozott docensként. 1957-1959 között a szegedi egyetemen tanított. 1960-ban visszakerült az ELTE-re: a XX. századi magyar irodalomtörténeti tanszéken volt egyetemi tanár, majd tanszékvezető, 1988-ig. 1953-1956 közt a Csillag folyóiratot szerkesztette, 1962-1969 között a Kortárs, 1970-1989 között pedig a Szovjet Irodalom című folyóiratot. 1970-től haláláig a Világirodalmi Lexikon főszerkesztője volt, 1967-től a Magyar Életrajzi Lexikon szakszerkesztője. 112
