Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt Szabad Demokraták Szövetsége szinte teljes egészében korábbi [sic! - KJE] ellenzékiekből áll, akiknek az utóbbi évtizedekben a rendőrállam legrosz- szabb jellemzőit kellett elviselniük. Ok és különösképpen szövetségesük, a Fiatal Demokraták Szövetsége gyakran semmiféle különbséget nem látnak a régimódi kommunisták és a Pozsgay-félék között. Most amiatt aggódnak, hogy jelen megállapodás még akár a szabad választások után is, a Parlamenten kívül beásva hagyja a kommunistákat. A másik oldal élén a Fórum áll, a realizmus hiányával vádolva a szabaddemokratákat. Ok úgy gondolják, a kommunista párt reformereit nem lehet a választások után a kormányzásból kizárni. A rivális pártok tömege [azok nagy száma-KJE] biztosítja, hogy a kommunisták a parlamenti helyek 20-30%-ával még mindig a legerősebb csoportosulást jelentsék az új törvényhozásban. A másik alapvető különbséget az jelenti, hogy míg a Magyar Demokrata Fórum elismeri Pozsgay párton belüli szárnyának érdemeit a politikai élet nyitottá tételében, a szabad demokraták azt állítják, hogy ezen változásokat az ellenzék és az általános magyarországi politikai és gazdasági válság kényszerítette ki.”147 Az Independent cikke, amelynek lezárásában Karacs Imre a pártok valódi támogatottságának mérhetetlenségéről polemizál, ha-nyilván a rész- információk bizonytalanságából fakadóan - némileg pontatlan következtetésekkel is, de tényében rögzítette a magyar belpolitikai élet 1956 óta legjelentősebb, hatásaiban tulajdonképpen az 1994-es választások végeredményének kihirdetéséig érvényes fordulópontját. A magyar ellenzék a „sarkalatos törvények” közelgő parlamenti elfogadtatásának tudatában immár a sokpárti választásokra fókuszálva tudatosan polarizálódott. A népiek és urbánusok az 1980-as években egyre markánsabbá vált szellemi elkülönülése, majd mind nyíltabb szembenállása után az MDF és az SZDSZ rivalizálása immár kézzelfogható tétekkel bíró politikai versengéssé vált. A maguk és egymás által népi/nemzeti és demokratikus ellenzékként leírt erők-pártok immár az MSZMP helyett egyértelműen egymással mérkőztek. Igaz, évtizedes ellenfelük napjai ekkorra már megszámláltattak. „Az itteni politikai helyzet csak képlékenyként írható le, és a politika bármely oldalát tekintve is csak kevesen vállalkoznak arra, hogy megjósolják, mi fog történni a következő néhány hónapban. Miközben az ország olyan választások felé tart, amelyek valószínűleg kiszorítják a kommunistákat a 147 Karacs Imre: Hungarian opposition turns against itself, The Independent, 1989. szeptember 21. 85
