Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt Fidesz és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája megjelenésükben a szabad demokratákhoz hasonlatosak, bár a Fidesz még jobban utálja a kommunistákat. A kilencedik csoport, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság baloldali értelmiségiekből áll. Várhatóan nem indul a választási versenyben.”132 A magyar származású szerző tévedésektől, torzításoktól, túlzásoktól és egyszerűsítésektől távolról sem mentes cikkét azért tartom fontosnak itt idézni, mert rámutat arra, amit fentebb kiemeltem, hogy az 1989 márciusától az EKA-ban reprezentált, majd nyártól a NEKA tárgyalásain résztvevő erők immár de facto egymás riválisai (is) voltak, és ez a tárgyalások előrehaladtával, az 1990. tavaszi választások felé lépegetve csak mindjobban élesedtek. A korábbi rész-, szükség-, kényszer-, véd- és dacszövetségek fellazultak, felbomlottak, a személyek és elképzelések ütköztető polarizációja felerősítették a pártosodás, a politikai pártként való (teljesebb és koncentráltabb) létezés igényét. Bár az 1989. évi XXXIII., „a pártok működéséről és gazdálkodásáról” szóló törvényt csak jóval később, 1989 október 30-án hirdették ki, az év januárja óta a pártok alakítását gyakorlatilag nem gátolták, és az egyre szaporodó - újjáalakuló vagy újonnan alapított - pártok egyre nagyobb nyomást jelentettek a mozgalomként létező MDF számára - főként, hogy egyre több Fórum-tag rendelkezett valamely más politikai alakulatban is tagsággal, azaz kettős tagsággal. A jogi-politikai dilemma rendszerszintű ol(dó)dása után az MDF vezetésének a mozgalom versus párt vitában a tagság érzelmeit kellett a mind egyértelműbb és sürgetőbb szükségszerűségekkel ütköztetni. Talán nem véletlen, hogy a döntésre nem sokkal Nagy Imre és társainak újratemetése, az immár a teljes magyar nyilvánosság előtt zajló, három dimenziós politikai versenyfutás elindulása után került sor. Az Országos Választmány 1989. június 24-én, egy, a pártvezetésen belüli részkonszenzusból (Lezsák Sándor, Csengey Dénes, Bíró Zoltán) kinőve deklarálta az MDF párttá alakulását, és ezzel a legjelentősebb magyar ellenzéki mozgalom Magyarország második legerősebb politikai pártjává vált. Bár Csoóri Sándor nagyon nehezen nyugodott bele az átalakulásba, Bakos István pedig ki is lépett, a Fórum relatíve kisebb mérvű megrázkódtatásokkal - minimális tagvesztéssel, időleges konfrontációkkal - vészelte át az átalakulást. A némelyekben visszatetszést és/vagy ellenérzést kiváltó lépés visszatekintve nagyon is jókor, sem 132 Karacs Imre: Hungarian opposition turns against itself: Parties old and new join the fray. Independent, 1989. szeptember 23. 75
