Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
II. 1988 - Híd az állam és a társadalom közt
II. 1988 - Híd az állam és a társadalom közt csoportokban [legvalószínűbben az MDF és a majdani SZDSZ prominenseiről volt szó - KJE] aktív személyekkel is találkoztak, hogy elmondják nekik, Grósz figyelmen kívül hagyta az egynapos aradi találkozó előtt lezajlott, vitáktól hangos PB-ülés tanácsát. A tanács az volt, hogy határozott álláspontot képviseljen, s ha Ceauşescu nem hajlandó együttműködő magatartást tanúsítani a négy legfontosabb kérdésben, akkor utasítsa el a közös kommüniké kiadását.”72 A cikkben „négy pontként” szereplő kulcsfontosságú ügyek az alábbiak voltak: annak leszögezése, hogy a romániai/erdélyi magyar kisebbség sorsának alakulásában Magyarországnak legitim érdekei vannak; engedmények kiharcolása a román falurombolási program megvalósítását illetően; az 1988 júniusának legvégén bezáratott kolozsvári főkonzulátus újranyitása; magyar kulturális centrum kialakítása Bukarestben, a román fővárosban. A NY Times tudósítója szerint az 1977-es Kâdâr-Ceauşescu találkozó óta első legfelsőbb szintű magyar-román megbeszélések kapcsán maga a Grósz által háttérbe kényszerített Kádár János is úgy nyilatkozott, hogy „még azok is, akik valaha vezetői stílusának leghangosabb kritikusai voltak, el kell ismerjék, hogy soha nem tudták eredménytelen tárgyalásokba ugrasztani Ceauşes- cuval”.73Az 1988. augusztus 28-i találkozó a magyar külpolitikának vereséget, a főtitkár-miniszterelnöknek csúfos, egyértelmű kudarcot és jelentős személyes presztízsveszteséget jelentett, még „pártszerű” értelmezésben is. Az 1988. augusztus 25-én a bukaresti magyar nagyköveten keresztül közvetlenül Nicolae Ceauşescu által kezdeményezett találkozón való részvétel mellett (szinte csak és kizárólag) az szólt, hogy az 1977. júniusi debreceni-nagyváradi csúcstalálkozó óta nem került sor hasonló szintű megbeszélésekre, s a mind erőszakosabban magyarellenes román belpolitika miatt egyre látványosabban romló bilaterális viszonyt látva maga Grósz Károly jelezte ismétlődően tárgyalási hajlandóságát. E mind kényszerűbb lehetőség kiaknázásán túl minden más a találkozó ellen szólt. Bukarest sosem tartozott Moszkva kedvencei közé, s a „Conducător” („Vezér”) nyílt szembehe- lyezkedése a gorbacsovi reformokkal csak tovább rontotta a szovjet-román viszonyt. A „Kárpátok Géniusza” 1987-re végül (és végre) elveszítette az 72 Henry Kamm, Hungarian Leader Is Assailed on Rumania Talks, NY Times, 1988. szeptember 4., http://www.nytimes.com/1988/09/04/world/hungarian-leader-is-assai- led-on-rumania-talks .html 73 Uo. 41