Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
II. 1988 - Híd az állam és a társadalom közt
Mások szemével letve az MSZMP reformpártijainak nyílt megszólítását 1987-ben - „melyek a kelet-európai politikai rendszerekben precedens nélküli, az ambíciók nyílt kimutatásává adódnak össze”.44 További fogódzók hiányában lehetetlen megmondani, hogy a szerző, Powers konkrétan mire gondolt ez utóbbi kapcsán, az viszont bizonyos, hogy írása részben fiktív, dedukciójában pedig hibás. Az amerikai újságíró éppúgy nem láthatta az éppen alábukó főtitkárt a pártértekezleten párttársaihoz beszélni, ahogy nem láthatott be a színfalak mögött hónapok óta zajló intenzív hatalmi mozgásokba. Powers ugyan láthatta Kádárt valamely, az MTV-n keresztül nyilvánosan közreadott híradásban, és másod- vagy harmadkézből lehetett információja Kádár János beszédének tartalmáról (és fizikailag kivetülő zaklatottságáról), semmit nem tud(hat) ott azon törékeny, ad hoc érdekközösségről, amely Grósz és Pozsgay között 1988 tavaszán Arácson vált cselekvési programmá. („Elfáradt az öreg, meg követtem minden lépésüket. Miniszterelnök Úr, ezen látogatások nem voltak - mint ahogy most az öné sem az - merő protokollesemények. Nagyon is szilárd céljuk volt, a kelet-nyugati direkt párbeszéd csatornáit kívánták megnyitni, amelyet azt követően képesek voltunk jól kiaknázni. Nagy-Britannia és Magyarország nem fogják megoldani a világ problémáit. De mi képesek vagyunk a bizalom és a remény légkörét kialakítani, amelyekre nagy szükség van, ha a világ problémáira keresünk megoldást. Röviden, példát mutathatunk a világnak, mint ahogy [eddig is - KJE] példát mutattunk.” Margaret Thatcher tehát nemcsak kiemelt és rendhagyó, pozitív példaként említette Kádár Jánost és annak sajátos vonásokkal bíró magyar rendszerét, de egyszersmind a hidegháborús párbeszéd globális kontextusába is helyezte a főtitkár és a MNK politikai gyakorlatának jelentőségét. Fontos megjegyezni, hogy miközben ezzel megerősítette (kijelölte?) a majdan Grósz számára is követhető/követendő utat, beszéde későbbi részében a Szovjetunióban zajló változásokkal (amelyek szerinte „ugyanabba az irányba mozdulnak, ha nem - ha még nem - is olyan eredeti és flexibilis módon mint Magyarországon”), a britmagyar bilaterális kapcsolatok főbb kérdéseivel (támogatás az IMF-fel és a Világbankkal, valamint az Európai Közösséggel zajló tárgyalásokban; a kétoldalú csereprogramok bővítése) foglalkozó „Vaslady” második helyen a következőket hangsúlyozta: „Fel sem merült, hogy leválasszuk egymást saját különböző szövetségi rendszereinkről, vagy hogy aláássuk egymás társadalmi rendszerét. Nem, mindketten a kölcsönös tiszteletet tekintjük kiindulási pontnak. Elismerjük, hogy a változásoknak a társadalmakon belülről kell indulnia. Hiszünk vállalt kötelezettségeink megtartásában, különösképpen a Helsinki Záróokmányba foglaltakban, melyek szabályozást kínálnak a felelős kormányzáshoz és az átlagemberek közötti nyílt kapcsolatok kiaknázásához.” A Grósz Károly tiszteletére rendezett, 1988. május 5-i vacsora hivatalos köszöntőjének szövege, http://www.margaretthatcher.org/document/107233 44 Powers, Energetic New Regime... 30
