Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
V. 1990 - Az első szabad választások győztese Az utolsó hetéhez érkezett, mind rohanóbb, s talán mind kapkodóbb kampányban a téttel együtt a politikai licitek is egyre emelkedtek, annak reményében, hogy a kampánycsend előtti utolsó percekben az adott párt üzenete harsog majd a választópolgárok fülébe. Ian Traynor, Nick Dallman és Susan Viets közös cikkükben így tudósítottak minderről a Guardian hasábjain, 1990. március 24-én: „Magyarország évtizedek óta első szabad választási kampányát tegnap a szabad demokraták zárták, lendületes nyugati stílusban. Megválasztásuk esetére a Varsói Szerződésből való gyors kilépést ígérték, bármely magyarországi szovjet jelenlétet törvénytelennek nyilvánítva. Az utolsó pillanatban megszerezhető támogatók csatasorba állításának kísérleteként a holnapi általános választások előtt autós konvoj indult Budapestről, amely a hullámzó Kisalföldön megduplázódott, mire az osztrák határ melletti Sopronba ért. A rezesbandák és népdalénekesek között az SZDSZ vezetője, Kis János egy soproni téren összegyűlt néhány ezres tömeghez szólva azt mondta, ha pártja sikerrel jár, az új kormány azonnal kimondja ’Magyar- ország függetlenségét. Reméljük mindörökre.’ Kis János azzal érvelt, hogy Magyarországnak már nem kell kilépnie a VSZ-ből, lévén azt Nagy Imre már 1956. november 1-én megtette: ’Ezen nyilatkozat újraaktiválását akarjuk, s így Magyarország nem lesz a Varsói Szerződés tagja. Nem kell, hogy a Varsói Szerződésből való kilépésről tárgyaljunk. Rendezni kell a problémáinkat (Moszkvával), de nem a Varsói Szerződés tagjaiként’ - mondta Kis az éljenző tömegnek. Az erdélyi magyarok és a románok közötti harcokra228 228 Ez volt a minden magyar számára keserű „fekete március”. Alig pár hónappal a romániai forradalom/puccs lélekfagyasztó instabilitása után a magyar-román inga újra kilengett, jelezve, hogy a valamivel nyugodtabb felszín alatt tovább forró indulatok kiszámíthatatlanok. 1990 februárjának elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a román vezetés - politikusok, tisztviselők, fegyveres erők vezetői - egy része tudatosan az erdélyi magyarság ellen igyekszik a román többséget hangolni. Válaszul, 1990. február 10-én Sütő András felhívására mintegy 100 000 magyar vonult némán, könyvvel és gyertyával Marosvásárhely központján át. Hasonló megmozdulások történtek Erdély más nagyobb, magyarlakta városában is (így például Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Szatmárnémetiben). Március elején a magyar vezetők, köztük Tőkés László parlamenti képviselő jelezték - pontosabban: jelezni kényszerültek -, hogy az uszításig soviniszta román (rész) erők terjesztette rémhírekkel szemben az erdélyi magyarság nem kíván Romániától elszakadni vagy azt politikai akciókkal kikényszeríteni. A helyzet eszkalálásában érdekelt Vatra Românească (és mások) azonban csak tovább szította a magyarellenes indulatokat. Az 1848. március 15-i megemlékezések kapcsán történt atrocitások már előrevetítették az elkövetkezendőket, és a mind a háttérből, mind nyíltan hergelt román tüntetők immár 149
