Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
V. 1990 - Az első szabad választások győztese dinamikusabb, provokatívabb, olykor talán agresszívabb, kifejezetten kommunistaellenes választási kampányában kellett a Fórumot megjelenítenie a választásra jogosult magyar állampolgárok felé. A jól meghatározott értékrenden alapuló, értékelvű politizálás és az erre épülő, ugyanezen értékeket megjeleníteni kívánó MDF-es kampány egy rendhagyó, egyszeri és egyedi korszak193 terméke volt. 1990-ben profi politikusok csak az MSZP-ben és az MSZMP-ben voltak, profi kampánytanácsadók pedig csak Nyugatról érkeztek. A magyar belpolitikában a politika, a politizálás még - épp a valódi demokrácia pro és kontra valóságainak kiforratlansága miatt194 - ezer és millió szállal kötődött ahhoz az egyébként civil szférához, amelyből a meghatározó ellenzéki pártok szárba szökkentek. A majd az első szabadon választott magyar Országgyűlésbe bekerülő pártok tagjai az állampárt vezető elitjéhez képest naiv és lelkes amatőrök voltak, ezen kategorizálás minden negatív és pozitív konnotációjával egyetemben. Hittek abban, amit csináltak, és ezt igyekeztek közvetíteni. A politizálás azonban - mint azt 1990-et követően a magyar választók újabb és újabb generációi megtapasztalhatták - valójában távolról sem az igazmondás művészete.195 A pártok érdek- és erőcsoportokat 193 Az olvasó felé egyértelműsítve: tudatosan kerülöm az annus mirabilis, a „csodák éve” és a hasonló kifejezések használatát. Nem azért - és ezt számos általam a korabeli szereplőkkel készített interjú, illetve spontán lezajlott beszélgetés tudatában mondom mert kétségeim lennének afelől, hogy az ott és akkor, a magyar rendszerváltásban benne élő, cselekvő résztvevők nem élhették meg annak. Hanem azért, mert visszatekintve, a „csodák” nagyon is elmaradtak, és a valóság gyakran igencsak keserű és kiábrándító volt. 194 Hogy e sorok írásakor 2017 magyar valósága honnan datálható, azt az alábbi lábjegyzetekben egyértelműsítem. De hogy a magyar demokrácia látható és láthatatlan összetevői mikor kerültek mind a „helyükre”, azt igen nehéz lenne megmondani. Bizonyosan nem az első parlamenti ciklusban. Talán nem tévedek nagyot, ha - legtágabb hatópontként - a 2000-es évet, az ezredfordulót említem. 195 A rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság rezüméjét és a mai magyar politika eredőjét (széthullott, széthúzó és hiteltelen baloldal; a Jobbik látványos felemelkedése; a Fidesz 2010-es kétharmada) idézve: „Most az adja [Gyurcsány Ferencnek a hitet - KJE], hogy történelmet csinálunk. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok, egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e. Hogy én személy szerint egyáltalán nem érdekel. Csiná- lunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a kurva rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útiköltség elszámolásunk, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a 123
