Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
V. 1990 - Az első szabad választások győztese
Mások szemével később...”184 Magyar visszaemlékezések szerint a fentebb említett későbbi „visszatéréskor” Soros György és a kanadai üzletember Andrew Sarlós - nyilván egy személyükön túlmutató jóval nagyobb befektetői kör nevében - felajánlotta Antall József miniszterelnöknek, hogy megveszik a magyar állam- adósságot, mintegy 22 milliárd dollárért, cserébe pedig magyar nagyvállalatok részvényeit, illetve tulajdonjogát kérték volna. Bár mint tudjuk, erre nem került sor, az indianapolisi tanácskozásoktól indulva jól látható, hogy az 1980-as évek Reaganomicsával tovább gazdagodó vagy éppen ekkor meggazdagodott nagybefektetők immár szupergazdag rétege az amerikai külpolitika hivatalos erőterén kívül (és nem amögött!) kívánt fellépni - anyagi érdekektől hajtott saját jogán, sorsformáló erőként. Nyilvánvaló, hogy erre csakis a keleti blokk általános felbomlásával nyílt lehetőségük, lévén - az általam már többször említett - egy csak Lengyelországot és Magyarországot érintő átalakulás túlzottan is nagy kockázatot jelentett volna. A berlini fal 1989. novemberi leomlása adhatta a végső lökést ahhoz, hogy a pénzügyietek e globális moguljai mozgásba jöjjenek és egy tőlük addig elzárt világban kutassanak gyorsan megtérülő lehetőségek után. A magyar példa azt bizonyítja, hogy az USA gazdasági elitjének a térség iránt érdeklődő befektetői nagyban gondolkodtak: a régióban saját way of life-jukat akarták gyorsan és agresszívan megvalósítani, úgy, hogy ennek árát a régió átalakuló országai fizessék meg, lehetőleg busás haszonnal.185 184 George Soros: Underwriting Democracy - Encouraging Free Enterpirse And Democratic Reform Among The Soviets In Eastern Europe, New York, Public Affairs, 2004,118-119. 185 Mind a „blue-ribbon commission”-nál, mind Soros ajánlatánál két dolgot ajánlanék figyelembe venni, ha úgy tetszik, akár két szélsőértékként. Az egyik, amit több barátom, sőt kollégám is megjegyzett, hogy a később megvalósult magyar privatizáció valóságának ismeretében visszatekintve nem biztos, hogy Soros ajánlatával rosszabbul járt volna az ország. A másik pedig az 1980-as években jelentősen átalakuló (mohóbbá, kapzsibbá, kegyetlenebbé, s ugyanakkor gazdagabbá és költekezőbbé váló) kapitalizmus egyik vadhajtása, a hostile takeover, az ellenséges felvásárlás kérdése. Az 1980-as évek közepén az USA-ban 62 50 millió dollár érték feletti cég/vállalat ellen történt ilyen támadás, amelyek közül 50-et meg is szereztek. Az ellenséges felvásárlásokban alapvetően spekuláns befektetők voltak érdekeltek, akik olykor elképesztő összegeket felhajtva (az itt említett 1984-86-os időszakban az átlag felvásárlási ár 1,7 milliárd dollár volt, de más időszakban ez elérhette akár a 12 milliárd dollárt is) vásároltak fel rosszul teljesítő vagy gondokkal küzdő nagyvállalatokat. Ezeket azután feldarabolták, és részenként értékesítették. Bár a befektetők részéről ezen akciók kockázattal jártak, és olykor veszítettek is az üzleteken, a felvásárlás-eladások igazi vesztesei az ezen cégekből tömegével 118
