Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt képe sokunk agyába beleégett. Nemcsak azért, mert mindez - groteszk, brutális iróniával - karácsony napján történt, hanem mert lelkileg-pszicho- lógiailag-fizikailag ekkor voltunk talán legközelebb egy magyar-román háborúhoz.17'' A romániai forradalomban, amely a vezetés legfelsőbb szintjén egyértelműen puccsot/államcsínyt jelentett, fordulópont volt Ceauşescuâk kivégzése, lévén a hadvezetés és a politikai elit egy részének (jelképesen Victor Athanasie Stánculescu tábornok és Ion Iliescu) pálfordulása után, 1989 december 22-e estéje-23-a reggelétől a Nemzeti Megmentési Frontot támogató katonai erők gyakorlatilag háborút vívtak a Securitate diktátorhoz még 173 * * 173 Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter 2000-ben minderre így utalt: „Munkatársaimmal arra a következtetésre jutottunk, hogy a Ceauşescu-klân - hatalmának megőrzése érdekében - kalandor lépésekre szánhatja el magát, és nincs kizárva, hogy valamilyen durva, provokatív lépést tegyen Magyarországgal szemben. Elsődleges feladatunknak tekintettük, hogy folyamatos, naprakész tájékozottsággal rendelkezzünk a román hadsereg állapotáról, tevékenységéről, mozgásáról. Indokolt volt ez annál is inkább, mivel a román hadsereg szárazföldi és légierejének jelentős hányada, legkorszerűbb egységei Erdély területén - közel a magyar határhoz - helyezkedtek el.” Korabeli hírszerzési információkra hagyatkozó, későbbi írások szerint 1989. június 22-25. között „Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben magasabb készültségi állapotba helyezték a sorállományú és tartalékos légi deszantosokat. Eligazításuk során az intézkedést a magyar oldalról fenyegető veszéllyel indokolták. [...] Ugyanekkor Romániából érkezett személyek biztos értesülésként azt híresztelik, hogy a román hadvezetés ez év őszére (október-november) tervbe vett egy Magyarország elleni katonai offenzívát. Állítólag meg vannak győződve arról, hogy gyorsan, számottevő katonai akadályba nem ütközve jutnak el a Tisza vonaláig, még mielőtt a magyar hadsereg mozgósítani tudná dunántúli egységeit.” Valójában a román hadsereg mellett jelentős - vagy talán annál is jelentősebb-fenyegetést jelentett a hírhedt Securitate, amelyről Kárpáti így írt: „Korábban nem volt előttünk pontos áttekintés a belbiztonsági erők, az úgynevezett Securitate ösz- szetételéről, felszereltségéről és elhelyezéseikről sem. Kiderült, hogy ez egy igen korszerű fegyverzettel (tüzérséggel, harckocsikkal, páncélozott szállítójárművekkel és helikopterekkel, a legkorszerűbb híradóeszközökkel), technikával ellátott hatalmas - közel 60 ezer főt kitevő - szervezet, ami a Conducător kezében a legmegbízhatóbb, legütőképesebb erőt jelentette.” A 2013-ban elhunyt honvédelmi miniszter szerint ,,[t]öbb forrásból is olyan jelzések jutottak tudomásunkra, hogy már korábban a Securitate által Magyarországra küldött ügynökök terrorcselekmények végrehajtására készülnek. Ezek között szerepelt Budapest ivóvízkészletének megmérgezése, a paksi atomerőmű elleni merénylet, hogy csak a legsúlyosabbakat említsem.” Bár mindezekre végül nem került sor, és a romániai forradalom idején a hadsereg végül szembefordult a diktátorral, fegyverrel csapva össze a Securitate egységeivel, tény, hogy az akkor érett és érőben lévő kordákba beleégett 1989 decemberének végsőkig felfokozott feszültsége. 109
