Kahler Frigyes: Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás, avagy társadalmi várakozás és valóság a vagyoni kárpótlás területén (forrásgyűjteménnyel) - RETÖRKI könyvek 21. (Lakitelek, 2017)
II. fejezet
II. fejezet Ennek eszköze a részleges kárpótlás mindazok részére, akiknek tulajdona a törvény mellékletében felsorolt jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett (1. §). A törvény koncepcióját tartalmazó 1. § indokai valójában a törvény általános indokolásában találhatók. Eszerint a „modern piacgazdaságnak megfelelő stabil tulajdoni viszonyok kialakítása és a tulajdoni állapotok bizonytalanságának felszámolása érdekében” nem reprivatizációval, hanem részleges vagyoni kárpótlással orvosolják a magántulajdonban okozott sérelmeket; ezt a megoldást indokolja továbbá a nemzet jelenlegi anyagi teherbíróképessége és az a körülmény is, hogy a nem tulajdonosok is elszenvedtek anyagi kihatású sérelmeket a múltban, amelyeknek még részleges orvoslására sincs mód. Az általános indokolás kiemeli, hogy „a rendszerváltással összefüggésben a volt tulajdonosok részéről erőteljes igény jelentkezett a magántulajdonban igazságtalanul okozott egykori sérelmek, károk orvoslására”, s hogy az állam „erkölcsi kötelessége” a vagyoni sérelmet szenvedettek anyagi kárpótlásáról való gondoskodás. A törvény 1. §-a tehát önmagában nem zárja ki sem a reprivatizáció, sem a teljes kártalanítás lehetőségét. Az indokolásból derül csak ki, hogy az előterjesztő a részleges kárpótlást a tulajdoni sérelmek végleges elintézésének szánja; továbbá, hogy ezt az állam erkölcsi kötelesség teljesítéseként, tehát nem jogi kötelezettség alapján nyújtja. Az ugyancsak a kárpótlási törvény tárgyában folyamatban volt 952/A/1991. ügyben [lezárva a 16/1991. (IV. 20.) AB határozattal, a továbbiakban: 2. ABh] az igazságügy-miniszternek az Alkotmánybírósághoz intézett beadványa (4. old.) éppúgy, mint a jelen ügyben előterjesztett álláspontja (1. old.) adottnak veszi, hogy az államnak nincs jogi kötelezettsége a tulajdonelvonások miatti kártalanításra, illetve senkinek nincs alanyi joga tulajdona visszaállítására. 2.1. A fentiek szerint a törvény egyik alapgondolata az, hogy az „igazságtalanul okozott” tulajdoni károkat az állam méltányosságból orvosolja. Az „igazságtalanság” kritériuma igen eltérő jogi megítélésű tulajdonváltozásokat von egységes megítélés alá. A törvény 1. számú mellékletéből tűnik ki, hogy egyrészt a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején lefolytatott államosításokról; másrészt a földosztást követő birtokrendezéssel, majd a földfelajánlással, illetve a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszervezésével és a termelőszövetkezeti tulajdon megteremtésével kapcsolatos sokféle tulajdonmozgásról, harmadrészt néhány, végső soron politikai indíttatású, állami 95
