Kahler Frigyes: Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás, avagy társadalmi várakozás és valóság a vagyoni kárpótlás területén (forrásgyűjteménnyel) - RETÖRKI könyvek 21. (Lakitelek, 2017)
II. fejezet
Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás... illetőleg egy olyan évtizedes tapasztalat, amely alatt előttük bebizonyosodik, hogy felelőtlen, szakszerűtlen, hozzá nem értő, idegen kezekben ez a tulajdon semmivé válik.” Az expozé hangsúlyozza, „a sérelmeket alkotmányos módon meghozott jogszabállyal kell orvosolni”. Ezt követően utalt arra az alkotmánybírósági beadványra, amelyet 52 képviselő nyújtott be az AB-hoz, s amelyet a továbbiakban részletesen ismertetünk. Tény, hogy az AB a javaslat megvizsgálását követően - mint ahogy a miniszter fogalmazta - „kvázi tanácsadója lenne az Országgyűlésnek..., de tény..., hogy a jogállását és hatáskörét illetően nyilvánvalóan le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat. Mindenesetre az Alkotmánybíróság az indítvány elutasítása mellett a leglényegesebb kérdésekben elfoglalta elvi álláspontját, amelyet a megfelelő helyen majd ismertetni fogok. Itt csak arra térek ki, hogy a Kormány kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy egyedi feladatot kell megoldani, ezért egyedi koncepciót alkotott. Ezt a tényt ismerte el az Alkotmánybíróság, amikor kimondta, hogy az állam jelen esetben nem jogi igényeket elégít ki, hanem ex gratia juttat javakat a kedvezményezettekhez. Reflektált az expozé arra az SZDSZ-es javaslatra is, hogy mindenki - állampolgári jogon - kapjon mintegy legalább 20000 Ft értékű vagyonjegyet. Ez a javaslat arra utal, hogy valamilyen módon minden állampolgár kárt szenvedett a kommunista diktatúrában. Ugyancsak kezdeményezték - e törvény keretében - az élet, testi épség, valamint a szabadság elvesztése miatt keletkezett károk rendezését is. A miniszter a javaslat első részére utalva annak kidolgozatlanságát és tárgyalásra alkalmatlan előterjesztését hangsúlyozta, rámutatott, „a javasolt összeg a lakosság számával megszorozva sokszorosát tenné ki az ország jelenlegi teherbíró-képességének, úgyhogy ezzel a kérdéssel egyébként nagyjából mindenki egyetért, hogy a kárpótlás éppen ezért csak korlátozott mértékű lehet...” Ami az élet, a testi épség és a szabadság elvesztésével kapcsolatos előterjesztést illeti, arra utalt, hogy e törvény keretében a kérdés nem oldható meg, ezért e tekintetben külön törvényben kell határozni. Összegezve kijelentette: „kizárólag az állam által és kizárólag a tulajdonban okozott sérelmeket lehet... egy törvény keretén belül orvosolni”. Sok vitát váltott ki az 1949. június 8-át megjelölő kezdő időpont. Ezzel kapcsolatban az expozé arra utal, hogy bár a „nagyobb államosítások” a jelzett időpont előtt történtek, „de a tömegeket, a lakosság többségét érintő 80
