Kahler Frigyes: Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás, avagy társadalmi várakozás és valóság a vagyoni kárpótlás területén (forrásgyűjteménnyel) - RETÖRKI könyvek 21. (Lakitelek, 2017)
I. fejezet
Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás... Még néhány szó az időbeli hatály kérdéséhez A továbbiakban bővebben foglalkozunk majd az Antall-kormány kárpótlási koncepciójával s ezen belül az időbeli hatály kérdésével is. Itt azonban előre kell bocsájtani, hogy a kárpótlás teljes időszakának meghatározása az Alkotmánybíróság 1991. június 3. napján meghozott egyik határozatához kötődik. A kárpótlási törvény eredeti tervezete ugyanis 1949. június 8. napjától rendelkezik a kárpótlásról. Ez az időpont az 1949-es diktatórikus úton lebonyolított „választások” eredményeként hivatalba lépett Országgyűlés megalakulásának a napja. A 28/1991. (VI. 3.) AB határozatban az Alkotmánybíróság ezt az időpontot, illetve a kárpótlásnak ezen időponthoz kötését alkotmányellenesnek nyilvánította. Mint arról később szó lesz, a határozat nem kifogásolta, hogy a törvény több lépcsőben oldja meg a kárpótlást, azt azonban nem fogadta el, hogy az 1949. június 8-a előtt történt tulajdonelvonások esetén a sérelmet szenvedettek ne kapjanak hasonló elvek szerinti kárpótlást. „A kárpótlási törvénnyel jóvátenni szándékolt sérelmek a törvény hatálya alá tartozó időben, azaz 1949. június 8-a után, jól elhatárolhatók az akkori tulajdoni rendszerváltás ismérvével: magántulajdon elvonása az állam, illetve termelőszövetkezeti tulajdon javára. Ugyanakkor ebből a szempontból az 1949-es dátum nem releváns, hiszen az államosítás és a termőföld igénybevétele már az előző években megkezdődött. 1949 előtt azonban történtek más »igazságtalan« tulajdoni sérelmek is, melyeket orvosolni a mai államnak - akár, mert a korábbi rendszer ezt elmulasztotta - szintén »erkölcsi kötelessége« lehet.” Ilyen elvi alapon került sor az időbeli hatály meghatározására az 1939. évi IV. tv. - a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról - és e törvényhez kapcsolódó fajelméleti megfontolású korlátozó jogszabály által okozott hátrányok kárpótlására vonatkozó rendelkezés is. Megjegyezzük: a Magyar Állam a Párizsi Békeszerződés 29. cikk 1. pontjában tudomásul vette, hogy a megszálló hatalmak lefoglalhatják a magyarjavakat, amelyek a területükön vannak. Egyben a Magyar Állam - a szerződés 3. pontjában - kötelezettséget vállalt arra, hogy a lefoglalással érintett polgároknak kártalanítást nyújt (e rendelkezésnek egyébként 1994-ig a kormányok nem tettek eleget, s így a jóvátételbe beszámított javak kártalanítása 46
