Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
5. Fejlesztéspolitika és ellentmondásai az LKM-ben
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... vehető tehát, hogy az LKM vezetésnek is szerepe volt a reform-szocialisták megjelenésének, Nyers Rezsőék ez irányú munkájának előkészítésében. Az MSZMP 1965. december 24-i ülésén elfogadott távlati fejlesztési célkitűzés alapján megindult egy széles körű, alapos gazdaságfejlesztési tervezői munka. Ezzel párhuzamosan, az új technokrata beállítottságú vezetők, mindinkább igyekeztek elhárítani a megvalósítás útjában álló akadályokat. Határozottan forszírozták a szükséges irányítási reformokat, az érvényben lévő közgazdasági szabályozók, a merev központi irányítási gyakorlat megszüntetését. Kialakult egy reális, jövőbe mutató iparpolitikai stratégia, amelynek figyelembevételével a különböző iparágakban, vállalatoknál elindult a végrehajtás. Első helyen szerepelt az új iparfejlesztést kellően megalapozó anyag- és energiabiztonság megteremtése. Az LKM vezetése erre építve dolgozta ki nagy gondossággal és részletességgel „A Lenin Kohászati Művek távlati fejlesztési terve (1966-1980)” című programját, amely aztán beépült az ország komplex tervébe. Ilyen előzmények után született meg az LKM-ben - a nemzetgazdaság szükségleteihez igazodó - korszerű Nemesacél-hengermű, majd a nemzetközi élvonalat képező Kombinált-acélmű beruházásának elgondolása, valamint egy 50 tonnás kapacitású ívfényes elektro-kemence soron kívüli megépítésének terve. Ezeknek az elképzeléseknek a kivitelezése azonban már egyre több szakmai, anyagi, sőt politikai jellegű akadályba ütközött. Az elképzelt Kombinált-acélmű építésének alapkövét 1977-ben Lázár György miniszterelnök, Szeppelfeld Sándor vezérigazgatóval közösen elhelyezte. Az építés ideje alatt a világgazdasági változások és az arra adott hibás magyar iparpolitikai reagálások a beruházás szükségességét, az eredeti elképzeléshez képest kétségessé tették. Erre tekintettel szűkítették az eredeti tervben szereplő műszaki tartalmat. Ezen túl is jelentős belső vállalati erőket kellett átcsoportosítania a vezérigazgatónak ahhoz, hogy az építés határidőre befejeződhessen. Ezzel párhuzamosan a különböző szabályozók szigorítása, az LKM termékei piaci keresletének csökkenése a vállalati gazdálkodást 1981-re több százmillió forintos nagyságrendben veszteségessé tette. Ez a körülmény - amelyhez hasonlót még soha nem élt át a Diósgyőri Vasgyár - szinte sokkolta a gyárvezetést. Dr. Szeppelfeld Sándor vezérigazgató, aki rendkívüli elkötelezettséggel, fáradságot nem kímélve, jobbnál jobb kezdeményezésekkel végezte munkáját - a kedvező fordulat lehetőségét reménytelennek látva (mint ahogy azt bizalmasan egy alkalommal Drótos Lászlónak elmondta) - 1982 áprilisában öngyilkos lett. 68