Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
4. A Lenin Kohászati Művek története
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... A NUEVOMETAL Szojuzruda Konzorcium és az Állami Vagyonügynökség közötti privatizációs szerződés nyomán a termelő tevékenység 1992. február 7-én indult meg. A privatizációt követő első botrány akkor robbant ki, amikor az új tulajdonos, Klicsu András megvádolta az ÁVÜ-t, hogy az állami szervezet eltitkolta előlük a Dimag 16 milliárd forintos adósságát. A vállalat privatizáció előtti igazgatója, Tolnay Lajos a Napi Világgazdaság 1992. március 20-i számában úgy vélekedett: az adósságok új tulajdonos előli eltitkolása a Pénzügykutató Rt. felelőssége, mert a cég a privatizáció során nem vette figyelembe a Dimag Rt. különböző káeftékbe kihelyezett vagyonát. A diósgyőri gyárral már az 1990-es évek elején is problémái voltak a beszállítóknak és a hitelezőknek, így az APEH-nek és az Észak-magyarországi Áramszolgáltatónak (Émász). Az adóhivatal 1990 őszén felszámolási eljárást kezdeményezett a vállalat ellen, ám az ezt elrendelő 1992. június 4-i bírósági határozat ellen Klicsu fellebbezett, aminek az év őszén a Legfelsőbb Bíróság helyt adott. 1994 februárjában az Állami Számvevőszék megvizsgálta az 1991-ben történt privatizáció körülményeit és megállapította, hogy a konzorcium a 11,4 milliárd forintnyi könyv szerinti értéken nyilvántartott Dimag Rt. 9 milliárd forint névértékű részvénypakettjét 530 millió forintért vásárolta meg. Az Állami Vagyonügynökség azonban egyetlen fillért sem látott a Dimag ellenértékéből, Klicsu András cégei egyetlen fillér megfizetése nélkül lettek a Dimag többségi tulajdonosai, mialatt a vállalat tízmilliárdos nagyságrendű adóssága megkétszereződött, és az üzem teljes vagyonvesztésen esett át. A Dimag 1991 végén és 1992 tavaszán több alkalommal maradt áram nélkül. Klicsu András a gyár vezetője az áramválságot kormánygarancia követelésével látta áthidalhatónak, amit - a Dimag összeomlását elkerülni szándékozó kormánytól - meg is kapott. A termelés korszerűsítésére, ésszerűsítésére és a korábbinál szerencsésebb privatizáció előkészítésére Diósgyőrben Zámbó József kohómérnök kapott megbízást 1992 áprilisában Szabó Tamás tárcanélküli privatizációs minisztertől. Egy féléves vesszőfutás után azonban ő is zátonyra futott. Elmondása szerint: „A jövőbeni működéshez szükséges forgótőke szinte mindig hiányzott, így az elvileg rendbe hozott cégek már az újrakezdésnél fizetés- és hitelképtelenek voltak. 54
