Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)

4. A Lenin Kohászati Művek története

4. A Lenin Kohászati Művek története

hamarosan elérte az 1938. évi szintet. A termelés ebben az időben még teljes mértékben a helyreállított régi berendezésekben történt. A gazdasági élet dinamikus növekedése az acéltermelés jelentős fejlesztését igényelte. 1946 decemberétől a nagyvállalatokat államosították a Nehézipari Központ irányítása alatt.

1953. április 22-én a MA VÁG Kohászati Üzemek nevet Lenin Kohászati Művekre változtatták. 1955-ben helyezték üzembe a korszerű, félfolytatólagos Schloemann-középhengerművet. Döntő fontosságú volt az a döntés is, hogy az 1950-es évek elején elhatározták egy új kohászati kombinát megépítését Dunapentelén, és elkezdték felépíteni Sztálinvárost és a Dunai Vasművet.

A nagyberuházás miatt Diósgyőrnek viszonylagosan kevesebb anyagi forrás jutott, de a kormányzat súlyponti kérdésnek tartotta a nehézipart, így mégis jutott pénz termelésbővítő beruházásokra: felépült egy 750 köbméteres nagyolvasztó, rekonstrukciót hajtottak végre a martinacélműben (három 80 tonnás, egy 40 tonnás és egy 180 tonnás buktatható kemencét építettek), korszerű középhengerművet telepítettek. Az ércalapanyag gazdaságos felhasználására 1959-ben zsugorítószalagot helyeztek üzembe, de később, 1969-ben ezt a feladatot már a Sajókeresztúron létesített ércelőkészítő mű vette át, amely évi 3 millió tonnás termelésével ellátta az ózdi nagyolvasztókat is.

Az elnevezés változása legtöbbször jelentős hatású szervezeti változtatást is takar. Többször az alapanyagot gyártó kohászat egy szervezetet képezett a termékét legnagyobb mértékben felhasználó szervezettel (Magyar Államvasút /MÁV/)

A hatvanas és hetvenes évek

Az 1960-as és ’70-es években a hazai nyersanyag- és energiaárak a világpiaci árakhoz viszonyítva alacsonyak voltak, ezért a gyár viszonylag olcsón tudta gyártani a hengerelt árut, annak ellenére, hogy a technikai színvonal kezdett elavulttá válni, bár az 1960-as évek végén új finom- és középprofii-hengermű épült. Ezzel a gyárban már hat hengersor működött. Ebben az időszakban az acéltermékek világpiaci árszínvonala magas volt, így az exportból komoly nyereség folyt be. 1974-ben a készárutermelés elérte a 883 ezer tonnát, aminek az egyharmada a világ 65 országába irányuló export volt. Ugyanekkor a munkáslétszám 15000 fő volt.

47