Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
3. A magyar vaskohászat jövője
3. A magyar vaskohászat jövője védelme érdekében. Az acélipar stratégiai fontosságát és a foglalkoztatásban betöltött jelentős szerepét figyelembe véve az Európai Bizottság 2013-ban kezdett intenzívebben foglalkozni a bajbajutott acélipar helyzetével, de végül is a piaci problémák megoldása érdekében nem sok minden történt. A hazai acélipar helyzete és kilátásai Az EU a nagy áldozatokkal járó acélipari stabilizáció eredményeit nem akarta veszélyeztetni a leendő új tagok acéliparának piacra kerülésével, ezért szigorú feltételek mellett megkövetelték acéliparuk reorganizációját. A legfontosabb elvárások a következők voltak:- az acélipari vállalatok mielőbbi privatizációja- a vállalatok stabilizációja;- a stabilizációs program végrehajtására korlátozott állami támogatást tettek lehetővé, ezt követően azonban mindenféle állami támogatást megtiltottak. A rendszerváltozás után a termelés ingadozott, de soha nem tudta megközelíteni a korábbi szintet. A termelés - mint a többi országban - 2009-ben jelentősen visszaesett. A foglalkoztatás is drasztikusan visszaesett; ma 5000-re tehető az ágazatban dolgozók létszáma. A három nagyvállalat privatizációja nem ment zökkenőmentesen: • a diósgyőri acélművet már 1991 -ben megvásárolta egy ukrán-osztrák vállalkozó, aki azonban igen ovid idő alatt csődbe vitte a vállalatot, majd több tulajdonosváltás következett, végül 2008-ban megindult a felszámolása, leállt a termelés. • az Ózdi Acélmű Kft. az 1990-es évek közepén a német Korf Vállalatcsoport tulajdonába került, majd 1997-ben a német Aicher vállalatcsoport vette meg. A tulajdonos felszámolta a régi telephelyen, a város közepén lévő elavult üzemet és az 1970-es évek közepén a város mellett létesült rúd- és dróthengerműben hozott létre acélgyártó lehetőséget (elektroacélmű). A vállalat azóta itt működik. • Legtovább a Dunai Vasmű volt állami tulajdonban, de az EU hatására privatizálni kellett; végül 2004-ben az ukrán Donbassz vállalatnak adták el, aki jelentős és progresszív fejlesztési programot indított el. A 2008-ban kitört globális válság eredményeként a fejlesztések 33
