Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
III. melléklet: Dokumentumok a Lenin Kohászati Művek történetéből 1983-2013
III. melléklet Dokumentumok Szembe menetelés az új kormányprogrammal Diósgyőrben (Összefoglaló helyzetértékelés 2010 novemberében Miskolc új polgármesterének) A múlt évben az utolsó 900 dolgozót is utcára tették Miskolcon a felszámolás alatt álló ukrán érdekeltségű DAM 2004 Kft leállított vaskohászati üzemeiből. Jelenleg megvan a reális veszélye annak, hogy - az új kormány- programban hangsúlyozott célokkal ellentétesen - nem új munkahelyteremtés, hanem további mintegy 1500 munkahely-felszámolás valósul meg itt, az egykori nagyüzem területén még tevékenykedő közel 80 kisvállalkozás működési feltételeinek ellehetetlenülése következtében. 1. Előzményekről Immár két évtizede a mintegy 130 magánszemély részére osztatlan közös tulajdonba privatizált, 120 hektáros egykori állami gyárterület, - mint fentebb említettem - közel 80 különböző tevékenységi körű, profilú vállalkozása, túlnyomórészt folyamatosan gazdát cserél és a napi fennmaradásért küzd. A legnagyobb ipari komplexum - a még megmaradt kohászati berendezések együttese - az eltelt 21 év alatt eddig ötször cserélt tulajdonost. (Volt orosz-osztrák, szlovák, olasz, ukrán, illetve magyar visszaállamosított érdekeltség). Jelenleg, több mint egy év óta, ezek a termelő berendezések is - a jelenlegi ukrán érdekeltségű (Donbass Ipari Szövetség) tulajdonos, a DAM 2004. Kft felszámolása következtében - leállításra kerültek. Mindezek eddigi következménye: a hatalmas gazdasági veszteség; tízezrek sorsának ellehetetlenítése; jelentős kultúrtörténeti értékek megsemmisülése; a város népessége egyharmadának elvesztése. Képletesen szólva, mindez - Miskolc vonatkozásában -, felér napjaink Dunántúlon bekövetkezett vörösiszap katasztrófájával. Az egykori nagyüzem kálváriájának az okáról többen is értékelést adtak már, amelyek közül az Állami Számvevőszék elnökének összegző megállapítása volt a legobjektívebb, aki még a folyamat kezdetén (sajnos hatástalanul) a következőket írta: 235
