Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
II. melléklet Ahogy az érintettek látták Egri Józsefné visszaemlékezésében elmondta, hogy a patinás épület - amelyben egykor az LKM Csavargyár egysége működött - miként jutott Miskolc város tulajdonába és a sportkör miként jutott hozzá. A volt vasgyári lakótelepen még az 1980-as évek elején élénk társadalmi élet és elégedettség volt tapasztalható. A Komlós-tetői családi házak a gyár segítségével, az emberek összefogásával kalákában épültek. A ’80-as évek végén azonban már érezni lehetett az emberek elfáradását, majd a ’90-es évek elején a nagy bajokat, a tömeges elbocsájtásokat, a gyárleállításokat, melynek hatására az emberek „megsavanyodtak”. Kiemelte, hogy a gyár egykori vezetői az ő példájukkal szeretnék bizonyítani, hogy a megszüntetett ipari üzemek csarnokaiba lehet új életet vinni. Beszélt a Factory funkcióiról, hazai és nemzetközi szerepéről, látogatottságáról. Véleménye szerint a város segítsége kevés és lassú, pedig az LKM elhagyott területeinek, létesítményeinek hasznosítására még mindig hatalmas lehetőségek kínálkoznak. Egri Józsefné 61 éves, óvónői főiskolát végzett, Komlós-tetői sportklub vezető. Factory extrém sportkör alapító vezetője, amely az egykori LKM volt Csavargyár részlegének üzemi épületében helyezkedett el. Kalóczkai Istvánná (78 éves), a LKM személyzeti és szociális nyugalmazott igazgatója volt. Visszaemlékezésében az egykori LKM által a vállalat dolgozóinak nyújtott, majd az 1989 évtől fokozatosan visszavont szociális, kulturális ellátási formákat sorolja fel. Ilyenek voltak például a munkásszállás, az orvosi ellátás, a dolgozóknak a vállalat által biztosított üdülési lehetőségek, a kismama műhely, az oktatás, a kulturális és sport lehetőségek és hasonlók. Részletesen szól az 1989-1990-es években módosult személyi követelményekről, például az új, „vállalkozó” típusú vezetők beállításáról. Érinti a vállalat szervezeti feldarabolásának szociális és személyi következményeit, a létszám átcsoportosítások emberi nehézségeit. Kalóczkai Istvánná 1990-ben korkedvezményes nyugdíjba került, amelyből az 1995-1999 évek közötti időre visszahívták. Feladatai közé tartozott a csoportos létszámleépítés lehető leghumánusabb megvalósításának elősegítése, a hazai és nemzetközi tapasztalatok összegyűjtése és alkalmazása (korkedvezményes nyugdíj, átképzések, stb.). Ez idő alatt a Diósgyőri 145
