Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
II. melléklet Ahogy az érintettek látták hogy két felsőfokú végzettségű leánya sem tudott Ózdon munkát kapni. Súlyosan megalázónak tartja, hogy a korábbi hdeszes polgármester a legforróbb nyári időben lezáratta a közkutakat, hogy ne juthassanak vízhez a roma családok. Hasonlóan a mostani Jobbik pártállású polgármester „figyelő kamerákat” szereltetett fel a közmunkások munkahelyein, állandó ellenőrzésük céljából. Mélységesen csalódott az előző és a mostani rendszerben egyaránt. Török Sándor István visszaemlékezésében az LKM Szociális Főosztály tevékenységét szemlélteti. A szociális ellátás területén még a ’70-es évek végén a ’80-as évek elején is történtek új beruházások. A főosztály feladata a lakótelep, a gyári üdülők, a munkás-éttermek, az egészségügyi ellátó intézmények, a kulturális-, művelődési-, sport- és egyéb szolgáltatások fenntartása, működtetése volt. A gyár a dolgozóinak és családtagjainak a szociális, kulturális ellátás tekintetében üzemen belül és kívül is teljes szolgáltatást nyújtott. 1982-től kezdve azonban szociális téren is a szűkítések, megszorítások kezdődtek. 1989-től kezdve azután a vállalatot sok önálló Kft.-re szedték szét, majd további szervezetek alakultak belőlük és a káosz a munkás-ellátás területén is elkezdődött. Több tulajdonos váltotta egymást, felszámolásokról, leállásokról és újraindításokról lehetett hallani, eközben egyre zsugorodott és végül kimúlt a gyáróriás. Török Sándor István 64 éves, technikus, LKM műszaki alkalmazott, majd szociális munkás. Az 1972-ben született Oláh Zsolt, aki ma a városi múzeum digitális gyűjteménykezelője, szülei életén keresztül érzékelteti a gyár sorsát. Szülei, mondhatni gyermekkoruk óta a gyárban dolgoztak, mégpedig a meleghengerműben, ahol fél méter széles, fél méter vastag és négy-öt méter hosszú vörösen izzó vastömböket kell eligazítani az izzasztókemence és a hengerszék között. Mint másoknak is, évtizedeken keresztül ez volt az életük. A gyár megszűnése után sokan nagyon nehezen tudtak megélni. Ha valaki harminc valahány évig dolgozik a gyárban, mint hengerész vagy kohász, Oláh Zsolt 43 éves, ózdi üzem, digitális gyűjteménykezelő 125
