Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
I. melléklet: Vezetői portrék
I. melléklet Vezetői portrék műszaki-fejlesztési és egyéb társadalmi tisztségeiből adódó lehetőségeit, tapasztalatait felhasználva aktívan közreműködött a reformszocialisták útkeresési törekvéseiben. Kísérleteket folytatott Liska Tibor közgazdásszal az új érdekeltségi rendszer (VGM) kialakításában. A „Fordulat vagy reform” c. program előzetes egyeztetése során Matolcsy György többször is megkereste. A Pozsgay Imre vezette szűk körű gazdasági bizottság tagjaként is dolgozott. A hazai ipar és gazdaság területén széles körű ismeretekre tett szert, s ezenkívül nemzetközi kitekintésre is alkalma nyílt. Szerepet vállalt a KGST vaskohászati szekciója vezetésében, szakmai tanulmányutakon, üzleti tárgyalásokon vett részt számos európai országban és járt az amerikai, kanadai, japán, kínai vaskohászati üzemekben is. Nevéhez fűződik az 1980-as évek végén jelentkező kényszerű „előremenekülés” stratégiájának és taktikájának kigondolása, a radikális vaskohászati szerkezetváltás programjának kidolgozása, és ennek megvalósítására a Borsodi Vaskohászati Tröszt 1989. január elsejével történő létrehozása. A sok küzdelem és kudarc felőrölte egészségét és súlyos egészségi károsodással 1989. január 1-től korkedvezményes nyugdíjazásra került. Nyugdíjasként az ipari örökség védelmével és hasznosításával foglalkozik. Most, 81 éves korában, személyes sorsáról a következőket mondja: „Nem hittem el SzéppéIfeld Sándornak a halála előtt előadott jövőbelátását, azt, hogy a magyar gazdaságnak, iparnak ennyire el kell pusztulnia, hogy a Diósgyőri Vasgyárat a föld színével teszik egyenlővé, szakembereit és azok családját koldus sorsba, elmenekülésre kényszerítik. Mindez annak ellenére bekövetkezik - az éppen hatalmon lévő politikai család különbözősége ellenére -, hogy a naiv, hozzá nem értő, vagy korrupt döntéshozóknak eddig is folyamatosan felhívtuk a figyelmét gyakran oktondi cselekedeteik súlyos következményeire. Két alkalommal szerveztünk Diósgyőrben kihelyezett kormányülést, a jobbító javaslatok sokaságát készítettük el. Vezérigazgató elődöm, e maga alkotta vízió súlya alatt sajnos teljesen összeomlott. Nekem a sors e látvány, e történések végigkövetése vált öreg koromra vezetésemként. Időnként teszek egy-egy sétát a város közepén 130 hektárt igénybe vevő gazdátlan romok között, mint a temetők szelleme és látni kényszerülök a megsemmisített Vasgyár Fantomját. 121
